2015. december 22., kedd

Alapvető tippek az egészséges, hihető kapcsolatok megírásához

Nos, utoljára augusztus végén hoztam Springhole-os cikkfordítást, és éppen ideje volna egy újabb témát feldolgozó cikket lefordítanom nektek. Eddig ugye volt már szó Mary Sue-ról és arról, hogy mit ne írj bele egy romantikus sztoriba. Ezúttal nem kevesebb, mint három cikk fordítását hoztam egy cikken belül, hogy folytatólagosan egymás mellett legyenek, mivel mindhárom cikk ugyanarról szól, a Basic Tips To Write Healthy Relationships, a More Tips For Portraying Believable, Functional, & Healthy Relationships és a Yet More Tips To Portray Believable & Healthy Friendships and Romances is. A három cikket jól láthatóan el fogom választanai egymástól, hogy ne folyjanak össze annyira. Remélem, tetszeni fog a cikk, és tudok vele segíteni. Észrevételeiteket, kérdéseiteket és egyéb közlendőiteket ne habozzátok megírni kommentben! :)


Alapvető tippek az egészséges kapcsolatok megírásához

A románc népszerű műfaj, de gyakran kezelik nagyon rosszul. Azok a kapcsolatok, amiket a való életben egészségtelennek tartanánk, a webes írásokban gyakran elfogadottak, vagy vágyálmok tárgyai. Szóval álljon itt egy lista arról, hogyan kerülj el néhány gyakori buktatót.

Tégy róla, hogy a karakterekben legyen valami közös.
A rajongás - alias "szerelem első látásra" - remekül működik, amíg csak összehozza a leendő párt, de nem ez az, ami együtt is tudja tartani őket - eljön majd a pont, amikor egymás dicsfényében fürdőzni egyszerűen már nem lesz elég. Tegyél róla, hogy a karaktereidnek legyen közös pont az érdeklődési köriben vagy céljaiban! Erre jó példa Marie és Pierre Curie - mindketten szenvedélyesen szerették a tudományt, és élvezték a közös munkát.

...De ne csináld őket pont ugyanolyanra.
Tégy róla, hogy legyen olyan dolog, ami nem hozza lázba mindkét karaktert, olyan dolog, amit valóban imádnak (hű:) más emberekkel űzni! Képzeletország/Fantázia gyakran állít elő olyan párocskát, akiknek az élete egy az egyben egymás körül forog (ezt romantikusnak és a vágyak netovábbjának beállítva), de a való életben ez nem lenne egészséges vagy jó.


Otthonosan kell mozogniuk egymás társaságában.
Hacsak nem friss még a kapcsolatuk, nem szabad félniük attól, hogy önmagukat adják, vagy, hogy esetleg a "rossz" dolgot mondják a másik előtt. Ha a karaktereid már gyakorlatilag az oltár előtt állnak, és az egyikük még mindig azon izgul, hogy esetleg rosszul jön ki valami, amit a párjának mond, ott valami nincs rendjén.

Nem szabad elhanyagolniuk a barátaikat.
Biztos, hogy az új kapcsolatok felemésztenek némi időt, de ne hagyd, hogy a karaktered teljesen (vagy majdnem teljesen) elfelejtsen a régi barátaival lógni és kikapcsolódni. Egy egészséges kapcsolat nem abból áll, hogy a felek megsemmisítik egymás közösségi életét.

Ne legyenek túlságosan féltékenyek vagy érezzék magukat fenyegetve, ha a párjuk valaki mással is beszélget vagy lóg.
A karaktereidnek bízniuk kell egymásban annyira, hogy ne legyenek féltékenyek, valahányszor valaki mással találkozik a partnerük. És nem szabad feltételezniük, hogy az a másik valaki egy "régi láng" vagy hasonló. Persze, egy pici féltékenység egy kapcsolat kezdetén, amikor az még nem szilárd, rendben van. De, ha a karaktereidnek egy stabil, elkötelezett kapcsolatot kellene imitálniuk, a féltékeny viselkedés arra utal, hogy valahol baj van.

Az egyik félnek nem szabad teljesen vagy majdnem teljesen a másiktól függnie.
Míg ez elég cukinak hangozhat leírva, a valóságban egy borzalmas szituáció! Borzalmas az "erős" partnernek, mert az ilyesmi messze túl sok felelősség egy személynek, és borzalmas a "gyenge" partnernek, mert, ha bármi történik az "erős" partnerrel, akkor mentőöv nélkül marad a mélyvízben.

Ne feledd, ha egy irányításmániás megnyerő csupán azért, mert "X egyszerűen szereti Y-t", attól még továbbra is irányításmániás.
És ez rohadt ijesztő, különösen azoknak, akiknek volt már részük érzelmileg megalázó/manipuláló személlyel való kapcsolatban. Edward Cullen viselkedésétől a Twilight-ban például kirázott a hideg, amikor olvastam a könyvet.
Ne feledd - a való életben a bántalmazóknak és irányításmániásoknak gyakran van egy cukin hangzó indoklásuk a viselkedésükre: "Csak nem akartam, hogy bajod essen!", vagy "Nem bírtam elviselni a gondolatát annak, hogy így bánjon veled!". Ha a karaktered úgy viselkedik, mint egy irányításmániás/zaklató, akkor ő valóban irányításmániás/zaklató, a szándékától függetlenül.

Emlékezz: a pszichológiai manipuláció nem egy egészséges kapcsolatra utal!
Lehet, hogy a kifejezés durvának hat, de ezt nem tudom jobban lefordítani, és tényleg szokott ilyen lenni a fikcionális és a valódi kapcsolatokban is.
Manipulációnak számít:
  • Olyan kérdéseket feltenni, amire egyszerűen nincs "helyes" válasz ("Azt hiszed, jobban szeretsz engem, mint én téged?"), vagy bármilyen, hasonló trükkös kérdést, ami a kapcsolatról szól.
  • Azt éreztetni a másikkal, hogy nincs rá mód, hogy kilépjen a kapcsolatból anélkül, hogy emiatt borzalmas ember volna - például, "Ha te nem lennél, megölném magam/visszasüllyednék a depresszióba/újra inni kezdenék."
  • Elutasítani vagy elbagatellizálni a partner érzéseit ("Csak félreértelmezed/túlreagálod a dolgot...").
  • Gyengeként vagy cselekvésképtelenként bánni a másikkal ("Ó, egyértelműen nem tudod becipelni azt a poggyászt a szobádba. Hadd vigyem be neked én.").
  • Mindenáron, módon és formában a másik felet hibáztatni - pölö "Nézd, mit tettem miattad!", vagy "Ha nem akartad, hogy x megtörténjen, nem kellett volna y-t tenned!"

Még több tipp a hihető, funkcionáló & egészséges kapcsolatok megformálásához

A cikknek, bár a romantikus kapcsolatokról íródott, nagy része alkalmazható a plátói kapcsolatokra/barátságokra is.

Élesen válaszd le azt, amit te tudsz és érzel arról, amit a karaktered tud és érez.
Ha nem így teszel, virtuálisan lehetetlen lesz olyan karaktert írnod, aki hihetően viselkedik, mert így olyasvalakiről fogsz írni, aki úgy viselkedik, mintha a sztorin kívül élne, nem pedig benne.
Nem számít, hogyan oldod meg, a karaktereid nagyon más helyzetben lesznek egymáshoz képest, mint kellene, ha kevered a saját és a főszereplőd perspektíváját. Teszem azt, lehet, hogy te tudod, hogy egy karakternek nehéz gyerekkora volt, vagy úgy elárulták, hogy belekeseredett, és emiatt jobban szimpatizálsz azzal a karakterrel, de ennek a szimpátiának egy olyan karakterben, aki ezeket nem tudja, nem szabad benne lennie.
Szintén nem nehéz úgy elsiklani egy karakter durvasága, érzéketlensége, kegyetlensége vagy rémisztősége fölött, ha az téged nem érint. De a karaktereidnek nem adatik meg a luxus, hogy letegyék a könyvet vagy kikapcsolják a tévét, hogy megszabaduljanak egy kellemetlen, ismeretlen férfitól - ahogy az sem, hogy előre, idő előtt tudják, hogy minden jóra fordul majd. Példának okáért: míg te tekinthetsz "izgató kaland"-ként arra, hogy elrabol egy jóképű idegen, a karaktered viszont, ha reálisan formáztad meg, valószínűbb, hogy rémült a kilátástól, hogy verhetik, megerőszakolhatják, megölhetik, vagy soha nem látja viszont a családját, barátait vagy otthonát. Egy dolog az is, ha egy kitalált karakter kötekedik vagy gúnyolódik egy másik kitalált karakterrel, de megint más tényleg átélni ezeket, vagy látni, hogy egy másik személy éli át őket - különösen, ha az a személy látszólag nem ezt érdemli, vagy olyasvalaki, akivel törődsz.

Állj meg, és kérdezd meg magadtól:
  •  Hányszor fordult elő veled, hogy, mikor valaki, akit nem is ismersz jól, undokul vagy kegyetlenül bánt veled, és akkor megálltál és azt gondoltad: "Fogadok, biztos valami gondja van otthon; mostantól az a dolgom, hogy kitaláljam, mi az, és megjavítsam az életét!"?
  • Hányszor volt olyan, hogy láttad, ahogy valaki élesen kritizál téged vagy bunkó megjegyzéseket tesz rád vagy valakire, aki a családod tagja, a közvetlen baráti köröd tagja (vagy legalábbis olyasvalaki, aki szerinted nem érdemel hasonló bánásmódot), és gondoltad: "Wow, ez a személy annyira pompás; randiznunk kéne és jobban megismernünk egymást!"?
  • Hányszor történt meg, hogy, mikor valaki köcsög volt veled, rögtön és azonnal azt gondoltad, hogy az a valaki csak szimplán egy magányos, meg nem értett lélek, akinek a lágy, szerető törődésedre van szüksége?
  • Hányszor esett meg, hogy, amikor valaki sértegetett vagy cserbenhagyott valakit, aki közel állt hozzád vagy kedves volt neked, te jobban meg akartad ismerni azt a valakit?
  • Észrevetted már, hogy, ha valaki bunkón, kegyetlenül vagy ijesztően viselkedik veled, és ez személyesen zavar téged, az a személy egyre kevésbé és kevésbé tűnik vonzónak?
Ha a karaktereid így bánnak egymással, akkor azt számításba kell venned. Miért maradnának egymás közelében, és főképp, miért jöttek össze valakivel, aki ennyire visszataszítóan és ellenszenvesen viselkedik velük?
Másrészről, ha a karaktered sosem láthatta vagy tapasztalhatta az illető kegyetlenségét vagy undokságát, és nem is hallott róla híreket, szóbeszédet vagy pletykákat, akkor ne legyen előre rossz véleménnyel róla. Az ilyesmi túl sokszor fordul elő: hogy a karakterek undokul vagy lenézően kezelnek valakit, akiről jóformán semmit sem tudnak. Ennek eredményeképp terrorizálónak vagy gyermetegnek tűnnek, esetleg irracionálisnak vagy paranoiásnak. Ha feszültséget szeretnél szítani a párocskád között, akkor ne úgy csináld, hogy ilyenek legyenek! Legyen valami alapja is, azon kívül, hogy jó buli megírni.

Az egyiknek nem szabad megváltoztatnia vagy feladnia a nagy, meghatározó jellemvonásait a másikért.
Míg azzal semmi baj, ha egy karakter fejlődik annak érdekében, hogy kapcsolatra alkalmas legyen, létezik olyan, hogy ez túl messzire megy - például elérik, hogy a karakternek fel kelljen adnia valamit, amit imád csinálni és elszántan is csinálja, vagy valamit, amit szeret és nagyon élvez, vagy valamit, amit egyébként egy meghatározó jellemvonásának tart. (A fanficeknél ez nagyon gyakori probléma.)
Egy karakternek sosem szabadna elhagynia vagy elhanyagolnia álmokat, hobbikat, szenvedélyeket, ambíciókat, felelősségeket stb., amik azelőtt meghatározók voltak számára, csak azért, hogy a másikkal lehessen. Képzelj magad elé valamit, amit szeretsz csinálni, vagy, amiben teljes szíveddel hiszel, vagy amit a lényed alapvető részeként tartasz számon. Te feladnád vagy figyelmen kívül hagynád ezt a dolgot valaki másért, csak azért, mert az a személy vonzó? Talán fontolgatnád, és talán meg is próbálnál így tenni egy ideig, de egy idő után ezek elkezdenének hiányozni, vagy úgy éreznéd, önmagadhoz vagy hűtlen. Valószínűleg már most is vannak emberek az életedben, akik elől elrejted bizonyos dolgaidat, amiket fontosnak tartasz; gondolj bele, milyen frusztráló és stresszes dolog rejtegetni ezeket a dolgokat! Valóban szeretnél egy hosszútávú kapcsolatot valakivel, aki elől szintén titkolnod kell egy számodra fontos tulajdonságodat vagy szokásodat?

Kicsit használd az eszedet, amikor kitalálod, hogyan is kéne a karaktereidnek viselkednie és érintkeznie egymással.
Lényegében, amikor leírod a karaktereid érintkezéseit, állj meg és gondold végig, van-e értelme a cselekedeteiknek az élettapasztalataik, az előzetes viselkedésük, a korcsoportjuk stb. fényében!
Gondold át okosan, mielőtt a karakteredet teljesen egyedinek akarnád beállítani a másik karakter szemében. Egy dolog, ha egy fiatal vagy tapasztalatlan személy, aki totálisan más (vagy legalábbis annak látszik), mint bárki, akivel a másik valaha is találkozott, és vonzza ez az újdonság. Másrészről, szabadelvűség lenne elhinni egy sokat utazott, ezeréves űrlényről/vámpírról/whatever, hogy sosem találkozott még egy mókás, küzdő zenésszel, akinek szorongási problémái vannak; vagy egy tüzes művészethallgatóval, akit a szülei/gondviselői egyszerűen nem értenek meg.
Valamint, a legtöbb emberre, aki már túl van a húszas évei közepén, már nem jellemző, hogy megszállottan imádjon egy vonzó személyt, akivel egyszer találkozott. Nem túl szokatlan, ha egy 15 éves órákig álmodozik valakiről, de rohadt furcsa (és igazán ijesztő) lenne ugyanez egy 30 évestől.

Ne használd a szerelmet egy "rossz" és/vagy megtört karakter megváltására vagy helyrehozására.
Néhány ember a párkapcsolatot (általában romantikusat) használja fel arra, hogy előhozza a pozitívat abból a karakterből, aki "legbelül jó ember" - vagy arra, hogy adjon annak a karakternek valami pozitívat, amire fókuszálhat, és így elfelejthesse vagy legalábbis figyelmen kívül hagyhassa azokat a személyes dolgait, amelyek a negatív viselkedését okozták. Míg ezek első ránézésre jó ötletnek tűnhetnek, a valóságban nem működnek annyira jól.
Először is, maga a koncepció, hogy "ő belül jó ember", téves. Az emberek nem így működnek, könnyen lehetnek "jók" és "rosszak" egyszerre, és ez a két dolog is inkább keveredik bennük, mintsem egymásra rétegződik. Nincs olyan, hogy a "gonosz" emberek bárkivel minden ok nélkül gonoszak, hanem bizonyos emberekkel gonoszak bizonyos okokból kifolyólag. Ha valaki, aki egyik pillanatban körbemegy, és felrúg pár öreg nénit, a másikban pedig megszeretget egy kiskutyát, akkor annak a valakinek nem feltétlenül van egy elnyomott, érzékeny oldala vagy igényel kiskutyákat, hogy ne akarjon felrúgni töpörödött, idős néniket. Ez csak annyit jelent, hogy az az ember odavan a kiskutyákért és utálja az idős néniket - egyszerre (!). Ki tudja, talán ennek a valakinek a nagymamája egy mocskos, vén kígyó, és ezért akaratlanul is irracionális utálatot érez emiatt az öreg nénik iránt.
Másodszor, ha a karakternek muszáj "megjavulnia", hogy túlléphessen valami személyes problémáján vagy ilyesmin, akkor annak a karakternek igazából egy terapeutára vagy tanácsadóra van szüksége, nem szeretőre. Bár egy kapcsolat ideiglenesen felvidítja az embert, valójában nem segít túljutni az ember gondjain. A szerelem nem fogja egyszerűen elpárologtatni a mély, zsigeri gyűlöletet a töpörödött, idős nénik iránt, ami azt jelenti, hogy a családi vacsorák a Nagymamival valószínűleg továbbra is elég kínosan fognak végződni.
Harmadszor, ha végtelenül, megingathatatlan hűséggel vagy feltétel nélküli odaadással szeretsz valakit, az nem fogja azt eredményezni, hogy a gonoszkodó, negatívan viselkedő karakter puszta hálából megváltozik. Helyette továbbra is olyan rossz lesz, mint mindig (ha nem még rosszabb!), mert a másik úgyis mindig megbocsát, nem számít, mit tesz. Sőt, valószínű, hogy azt, hogy a másik továbbra is odaadással és szeretve tekint rá, bizonyítéknak tekinti arra, hogy ő valamit nagyon jól csinál. (Pszichológus megfogalmazás: ilyenkor egyszerűen az történik, hogy a szerető fél azzal, hogy egyrészt folyamatosan mindent megbocsát, másrészt, hogy folyamatosan nagyon kedvesen viselkedik, csak azt éri el, hogy jutalmazza a másik negatív viselkedését, így annak esze ágában se lesz megváltozni.)
Általában, ha egy karaktert meg kell javítani vagy meg kell váltani, azt nem szerelem hatalmának kéne megtennie úgy, hogy egyszerűen elolvaszt minden létező gonoszságot. Ha a javulni akarás a negatívan viselkedő karakternek is a sajátja, és ő maga is erőfeszítéseket tesz, hogy jobb legyen, na, akkor fog megváltozni.
Ugyanez az alapelv vonatkozik arra, amikor egy karakter szerelmes lesz, mintha a szerelem lenne a balzsam bármilyen problémára - akkor is, ha a probléma nem a szerelem hiányából fakad. Ha a karakterednek egyszerűen szüksége van valakire, aki igazán és tényleg megérti, egy közeli barát is betöltetheti ezt a szerepet, pont olyan jól, mint egy pár - és jóval egyszerűbb fenntartani egy barátságot, mint egy romantikus kapcsolatot. Ha van egy szeretőd, az nem fogja az önbecsülési problémáidat vagy a bizonytalanságodat varázslatosan helyrehozni, pont úgy, ahogy a kis öreg nénik iránti, mély utálatodat sem fogja eltüntetni. Ez különösen igaz, ha a karaktered problémáit megoldhatná egy jó barát, egy terapeuta, egy tanácsadó, egy mentor, egy önsegítő-program vagy valami hasonló, és igazából csak arra van szüksége, nem szerelemre.
A szerelem csodálatos meg minden egyéb, de a nap végén a "szerelem" hatalmával megpróbálni megjavítani vagy megváltani valakit, olyan, mintha egy törött vázát celluxszal próbálnál összerakni. Talán a beállítása végül többé-kevésbé jó lesz, de továbbra is törött marad, és a tixó sem fogja túl sokáig megtartani.


És még több tipp a hihető & egészséges barátságok & románcok megformálásához

Még több ötlet, ami segíthet jobb kapcsolatokat írni, legyenek azok romantikusak vagy plátóiak.

Ne siesd el vagy ugord át a kapcsolat fejlődését, felépülését.
Ha olyan történetet írsz, aminek a barátságokra és a románcokra kéne fókuszálnia, az utolsó dolog, amit tenni akarsz, az átfutni a fontos vagy drámai továbblépéseken olyan baromságokkal, mint például "Ebédnél egymás mellé ültek, és pár perc beszélgetés után Alyssa tudta, hogy nagyon jó barátok lesznek", vagy "Kaitlyn sírva szaladt el a veszekedése után Taylor-ral, de Alyssa utánuk ment, beszélt velük és helyrehozott mindent. Vacsorakor már minden rendben volt". Ha így elkendőzöd a fontos kapcsolati dilemmák megoldását, azzal nem segítesz a sztoridnak.
Azok az emberek, akik egy olyan történetet kezdenek olvasni, ami elviekben barátságokra és/vagy románcra fókuszál, általában érzelmi tapasztalatot keresnek, és az olyan írások, amikben nem fejtik ki a kapcsolati fejlődést (legyen az jó vagy rossz), nem igazán elégítik ki az igényeiket.
Azt is megnehezíti (ha nem egyenesen ellehetetleníti), hogy az olvasóid higgyenek a karaktereid kapcsolatában - és, ha annak a kapcsolatnak a sztori fontos részének kéne lennie, akkor egyszerűen muszáj, hogy az olvasók elhiggyék, mert az a történet értelme. Ne csak azt írd le, hogy a karakterednek rengeteg barátja van, mutasd meg, ahogy az a karakter barátkozik és, hogy milyen barát valójában. Ne csak azt írd le, hogy a karaktered találkozik egy tízből tízessel, és pár nap után hopp, szerelmesek egymásba - mutasd meg, hogyan épül fel és fejlődik a románcuk.
Ezért sem jó ötlet, ha azzal segítesz elő egy kapcsolatot, hogy a karaktereknek olyan hatalmat adsz, amivel belelátnak a másikba. Általában az ilyen hatalom végül afféle "csalássá" avanzsál, aminek következtében a karakterek egyszerűen átlépik az emberek megismerésének fáradalmait; márpedig a folyamat, ahogy a karaktereid lassan megismerik egymást, az fontos része a személyek közti történeteket érdekessé és érzelmileg kielégítővé tételének. (Ha azt akarod, hogy az egyik karakter lássa, a másik mennyire jó, csináltass a másikkal valami olyat, amivel akarva jót tesz - és nem csak sikertelenül akar valami rosszat tenni.)

Ne dobj be egy románcot a semmi közepéből!
Ha egy nyughatatlan, jelentős karakter hirtelen készen áll egy komoly kapcsolatra egy vadiúj karakterrel, vagy valaki hirtelen készen áll elrohanni Vegas-ba valakivel, aki iránt addig semmilyen érdeklődést nem mutatott, az nagy baklövésnek számít, és gyakran azzal az érzéssel lesz kísérve, hogy a kapcsolat erőltetett vagy kínos. És ez csak még rosszabb lesz, ha annak a karakternek már megvan a kémiája valaki mással, vagy személyes okai vannak arra, hogy ne bonyolódjon kapcsolatba, vagy sosem igazán tűnt úgy, mint akit érdekelnek a kapcsolatok (hát még a flörtöléstől csillogó szemkontaktusok...).
Ha a ship egyik fele egy új karakter, akkor hagynod kell időt arra, hogy jobban megismerjék egymást az összemelegedés előtt, és csak azután kezdjenek vonzalmat érezni a másik iránt. Azután oldalról oldalra és képről képre építsd a kapcsolatukat, ne egy az egyben vágd az olvasód képébe a kész kapcsolatot. Ne hagyd, hogy egy karakter, aki sosem mutatott érdeklődést a komoly kapcsolatok irányába, hirtelen belevágjon egybe gyakorlatilag egyik napról a másikra; építgesd azt a kapcsolatot úgy, hogy mutatsz dolgokat, amik jelzik, hogy a karaktered szeretne kapcsolatba lépni a másikkal és vonzódik hozzá. Ha egy karakternek jó okai vannak rá, hogy ne vágjon bele egy kapcsolatba, akkor nem szabad őt rákényszeríteni arra, hogy hirtelen átértékelje és átgondolja azokat az okokat - ha azok az okok a karakter identitástudatának részei, akkor nem szabad olyan könnyen lemondania róluk.
Általánosan az a lényeg, hogy a közönséged biztosan megértse, hogy miért úgy viselkednek a karaktereid, ahogy viselkednek. Ha csak annyit mondasz, hogy "Nos, nekem teljesen érthető ez így", és megírod a románcodat mindenféle előzetes, látható karakterfejlődés vagy alkalmas és valószerű viselkedési előrelépés nélkül egymás irányába, azzal lábon lövöd magad.

Ügyelj arra, hogy ne csinálj egy érzelemvámpírból jó barátot vagy szeretőt.
Az érzelemvámpírok egyik fajtája az az ember, aki nem tesz semmiféle erőfeszítést azért, hogy boldog legyen, helyette ráhagyja az egész hóbelevancot másokra. Az ilyen emberek nem fognak kipróbálni egy új hobbit vagy találni valamit, amitől jól érzik magukat (lehet, hogy technikailag van hobbijuk, de egyértelmű, hogy az nem szerez nekik semmilyen igazi örömet, így könnyedén képesek lesznek feladni vagy elhanyagolni, amint találnak valakit, akire rácsimpaszkodhatnak), sem pedig megpróbálni szembeszállni bármilyen démonukkal. Helyette búslakodni fognak, és várni valakire, aki bőségesen elárasztja őket a figyelmével, és minden fájdalmukat meghallgatja, és emlékezteti, mennyire gyönyörű, különleges, csodálatos (stb.) is ő.  Az ilyen valaki általában akkor kerül a legközelebb ahhoz, hogy beismerje, hogy egyáltalán valamilyen problémája van, amikor azon kesereg fennhangon, hogy milyen szánalmas, értéktelen, gyenge, ronda (a sor szabadon folytatható) is ő, csak azért, hogy a más karakterek jöhessenek, és megnyugtathassák a szeretetükkel és a közhelyeikkel.
Általában az a karakter, aki állandó figyelmet, majomszeretetet vagy ötpercenként ismételt dicséretet igényel másoktól ahhoz, hogy ne legyen állandóan szomorú és/vagy fenntartsa az önértékelését, és nem próbál meg semmi olyat tenni, amitől magától is jól érzi magát vagy képes kezelni az érzéseit - na, ő az érzelemvámpír. Az, aki az ilyen emberrel bármilyen hosszabb kapcsolatba kerül, az csak előbb-utóbb kimerült lesz, és úgy érzi, lecsapolták - az ilyen emberek egyszerűen kiszívják a másikból az élni akarást.
Namármost, ha egy karakter szándékosan érzelemvámpírrá lett formálva, és ez problémaként került a történetbe, az rendben van, közel se probléma. De, ha tökéletesen egyet kéne értenünk az ilyen kapcsolattal, és el kéne hinnünk, hogy az őszinte barátság vagy igaz szerelem, na az baj. Bárki, aki tudja, mit keressen, azonnal felismeri ezt az élősködős kapcsolatot - az őszinte barátságok és igaz szerelmek kétoldalúak, tehát úgy működnek, hogy mind a két fél ugyanúgy ad és kap valamit a kapcsolattól, ezzel szemben az érzelemvámpírok csak elvesznek, és alig vagy egyáltalán nem adnak. (És nem, ha lenyűgöző szexben részesíted a másikat, az nem számít. Ez az érzelmi adásról és kapásról kellene, hogy szóljon. Egy érzelemvámpír megadhat valakinek minden szexet a földkerekségen, de attól a párja még érzelmileg kifosztott marad.) Egy olyan történetet nézni, ami el próbál játszani egy alapvetően egészségtelen kapcsolatot úgy, mintha az valami nagyszerű dolog lenne, a frusztrálótól az őrületbe kergetőig juthat. (Nessa hozzáfűznivalója: tökéletes példa ez utóbbira Bella beteges ragaszkodása Edward-hoz, valamint a Szürke 50-ben az, amit Christian csinál Anával. Bella és Christian is emotional vampire-ok, igen - Bella csimpaszkodik Edwardon, míg Christian szexszel és méregdrága ajándékokkal próbálja pótolni a szerelmet, amit Ana szeretne. De ez még nem is lenne baj, ha valakinek feltűnne. De annak a több százmillió idiótának, aki megvette ezt a könyvet és elment megnézni a moziba a filmeket, nem tűnt fel, hogy valami k...vára nem frankó.)

És még pár apróság...
Leírhatnád a karakteredet azzal, hogy "egymásnak vannak teremtve" egy másikkal, vagy a karakteredet elsősorban a másikhoz fűződő szerelmével/hűségével tudod leírni? Ha így van, valószínűleg van egy kidolgozatlan, kétdimenziós karaktered és/vagy összekevered az elvakult rajongást a szerelemmel.
Egy karakter "tisztasága" nem sokat lendít azon, hogy ő mennyire lenne jó barát vagy szerető valaki számára - még "tiszta" szándékokkal is tud egy ember kellemetlenül vagy kártékonyan viselkedni.
A közös érdeklődési kör csak akkor hozza össze az embereket, amikor attól, hogy együtt csinálják az adott dolgot, mindketten jól érzik magukat, vagy előrehaladnak olyasmiben, ami mind a kettejüknek fontos. Nem elég, hogy mindketten ugyanazt vagy hasonló zenét szeretnek, ha nem élvezik, ha hallgathatják, táncolhatnak rá vagy beszélhetnek róla együtt. Az, hogy mindketten szeretnek olvasni, nem fog segíteni, ha nem élvezik mindketten azt, amikor megbeszélhetik egymással az aktuális könyvüket.
Ha elkezdesz egy történetet olyan karakterekkel, akiknek már közel kéne állniuk egymáshoz, tegyél róla, hogy úgy is viselkedjenek, mintha közel állnának. Látszódjon. Tegyenek szívességeket egymásnak, legyenek el kényelmesen  egymás aurájában (a másik hálószobájában, privát irodájában, vagy csak úgy egymás mellett), találják viccesnek egymást, viselkedjenek ostobán vagy komolytalanul egymás társaságában, legyenek láthatóan boldogok, hogy együtt lehetnek, mondjanak szépeket a másikról és a másiknak, legyenek megfelelően érzelmesek egymással; ha veszekednek és nem értenek egyet, az is inkább békével végződjön, mintsem feldúlt fújtatással - legyenek képesek megbeszélni dolgokat és kompromisszumokra jutni anélkül, hogy ez a vezető szerepért folytatott harcnak számítana. Akármi - mutasd meg, hogy ők tényleg egy pár, és nem csak azt mondják róluk.


A cikkben Anna is rengeteget segített, szóval igazából ő is szerzője ennek a fordításnak. Remélem, tudtunk segíteni és hasznosnak találtátok a cikket.
További szép napot/estét, és nagyon boldog karácsonyt valamint boldog újévet kívánok/kívánunk mindenkinek! :)
xoxo Nessa

2015. december 21., hétfő

HDawn blogja

Pontosan mikor is kérte tőlem HDawn a kritikát a blogjáról? November 8-án. Most hányadika van? December 21... Nagyon sajnálom a rengeteg időhúzást, tudom, lusta disznó vagyok, meg minden, de azért remélem, a kritika hasznos számodra. És, félreértés ne essék, nem a blogod végigolvasása tartott eddig, hanem az a másik, ötmilliárd dolog, amit csinálnom kellett mostanáig.

Szerzője: HDawn

A kinézet
1. A fejléc. Egyszerűen lélegzetelállító. Tökéletes felbontású, gyönyörű, elgondolkodtató, egyedi, különleges, és még sorolhatnám. Az idézet a sarkában nagyszerű, és imádom, hogy, amikor olvasok egy fejezetet, akkor ugye a fejléc gördül a szöveggel együtt, így olvasás közben is mindig láthatom az idézetet. A címet ráírhattad volna kicsit szürkésebb, kevésbé kitűnő színnel, mert így túlságosan elüt a környezetétől, de engem ez sem zavar, azért is megadom a maximum pontot, mert a fejléced mesés. Tetszik, hogy a fejléc a szilánkokra, az összetört üvegre összpontosít - mert mi másról szól a történet, mint az összetört és véres vagy épp összeforrt szilánkokról; emberekről? (6/6)
2. A háttér. Egy, a Véres Szilánkokhoz feltétlenül passzoló, szerintem gyönyörű vörös árnyalat. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Ezeket szerintem nem kell kifejtenem, mert szintén tökéletesek. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus. Az egyszerű, olvasható betűtípusok híve vagyok, így megnyugvást hozott, hogy a mindig sorkizártra állított írás egy letisztult, alapértelmezett betűtípussal íródott. A színével már nem igazán értek egyet, de nincs ötletem, milyen legyen, hogy jobban nézzen ki. Talán a bejegyzések szövege lehetne a háttérrel megegyező vörös? Lehet, hogy akkor meg olvashatatlan lenne. Szerintem a fehérrel járnál a legjobban, hiszen a rövid leírás, a fejlécen a cím és az idézet szintén fehér. (3/2)
5. A modulok. Valakinek, aki ebben a pillanatban tévedt a blogodra, úgy tűnhet, hogy túl sok modulod van, és elsőre én is ezt gondoltam, de jobban megnézve egyik sem fölösleges közülük. Én a blogarchívumot a versenyek képei és az archívum felé tettem volna, mert így túl sokat kell érte görgetni, a rendszeres olvasókat meg a chat elé. Ettől eltekintve semmi bajom velük. (12/11)
6. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. A két történet könyvborítója (mert, gondolom, a képek a két történet fülszövegei előtt, azok) szép, gondolom, te készítetted őket. Egyedinek tartom a szilánkos fejlécet, meg az idézetet a fejlécen. (5/5)
7. Az összhatás. Szerintem a blogodra tévedő a történettől is ugyanazt várhatja el, amilyennek a kinézetét látja, és ez egy nagyon jó dolog. Ha a design nem ilyen lenne, akkor az olyan lenne, mint, amikor egy horrorsztorinak rózsaszín designt csinálnánk. (5/5)

A kinézet összesen: 35/33 Csak, mert igyekeztem azért valamennyire szigorú lenni. xD


A tartalom
1. A cím. Utálom, hogy nem találtál ki a blognak is valami olyan egyedi címet, mint a két történetnek. Olyan kiábrándító, hogy ugyanaz a cím, mint a felhasználóneved, mert a két különálló történetnek is csodás címet adtál, tehát képes vagy szép címet kitalálni, csak azt gondoltad, hogy nem adsz a blognak címet, mert különböző történeteket publikálsz rajta úgyis. Ezért inkább áttérnék az Összeforrt Szilánkok és a Vörös Szilánkok címére. Mindkettő hihetetlenül találó, figyelemfelkeltő, érdekes és egyedi. Nem tudom, milyen sztorikat tervezel még írni a blogodra, de, ha azoknak a címében is benne lesz az, hogy Szilánkok, akkor átnevezhetnéd a blogot Szilánkok-nak, vagy valami. (6/6) nem a HDawn-ra, hanem az Összeforrt Szilánkok és a Vörös Szilánkok címére
2. A fülszöveg. Mindkettő történet fülszövege frappáns, figyelemfelkeltő, érdekes, csupán pár apróbb helyesírási hibát találtam bennük. Pirossal jelölöm őket. Mikor betoppant az életembe egy régi, és egy új barát, eljött az ideje, hogy végre abbahagyjam az első nagy csalódásom által okozott okozta sebek nyalogatását. Az egyikük kedves, kivételes énekes, akiért a csajok odavannak, attól a pillanattól kezdve, hogy megjelenik a színpadon. A másikuk pénzért árulja a testét, sportot űz a piszkálásomból, és próbálja ledönteni a gondosan magam köré húzott falakat. Mindketten azon fáradoznak, hogy újra tudjak hinni magamban, a kapcsolatokban, és, hogy felfedezzem, az érzékiség ott lakozik minden porcikámban. Ehhez csupán a megfelelő társat kell megtalálnom, aki előcsalogatja a tűzben izzó énemet. Csak nehogy megégessem magam...
És a másik: Mit teszel, mikor úgy érzed, az életed darabokra törik? Mikor kiderül, hogy valaki, akit mindennél jobban szeretsz, végül szerelmes lesz… de nem beléd. Mondjuk, hazaviszel egy elképesztő fiút, és hagyod, hogy újra felforgassa a világodat? Én így tettem, és ráébredtem, hogy a fájdalom könnyebben múlik, ha van melletted valaki, aki szeret, és, persze, ha sokat szexeltek… nagyon sokat.
Imádom mindkét fülszöveget, különlegesek, jól vannak megírva; akár egy kiadott regény hátán is viríthatnának. (Persze, a vesszőhibák nélkül.) (5/4)
3. Az oldalak. Nagyon megfogott, hogy milyen ötletes vagy az oldalak tekintetében. A 'Vélemények a blogról' egy hagyományos, kritikákat összegyűjtő oldalnak felel meg, de a 'Zenék a történetben'-hez hasonlóval eddig még csak egy blogon találkoztam, és ott sem másolták ki az adott bekezdést, amiben szerepelt a dal, szóval elismerésem! Arról már nem is beszélve, hogy külön szereplős és fejezetes oldalt csináltál a két történetnek - előbbihez gyönyörűen összeírtad a szereplőket és még idézetet is másoltál hozzájuk a történetből, utóbbihoz pedig a történet fülszövegét is beraktad, ami tetszik. (4/4)
4. A prológus. (0/0)
5. A történet. Én komolyan nem tudom, hogy írjam le, mennyire megfogott. Még sosem olvastam hasonlót, és bevallom, elsőre előítéletes voltam. Eddig sem volt bajom a melegekkel, csak az ő testi együttlétük megjelenítésétől ódzkodtam, de kellemesen kellett csalódnom! Szépen írod le a szexjeleneteket, és, úgy általában véve, minden mást is! A történet hihetetlenül egyedi, még sosem olvastam hasonlót, és iszonyúan tetszett! Szokásom elolvasni a kritizált blog esetleges addigi kritikáit; a tiédnél is megtettem, és olvastam, hogy az egyikben a szürke ötven árnyalatához hasonlítják a történetedet. Nehogy elhidd! Az 50 a lehető legmanipulatívabb, nulla tartalmú, csak a média által felpumpált kupac hányadék, a te blogodnak viszont egyedi, tanulságos, nagyszerű története van. Nem zavar, hogy a VSz tele van szexszel, mert üzenete és szerethető karakterei vannak. Esküszöm, napközben, mikor folyton újra és újra félbe kellett hagynom valamiért az olvasást, amint lehetett, folytattam, mert nem bírtam nélküle. Egy-egy fejezet végén hasonló volt a helyzet: nem bírtam megállni, hogy azonnal a folytatásra klikkeljek. Nem tudom, annyira megszerettem a blogodat... Nem pontozom külön az Összeforrt és a Vörös Szilánkokat, mert mind a kettő tökéletes. (Egyébként én nem tudtam, hogy ezek egymáshoz kötődő történetek, ezért az előbbit olvastam el először, az utóbbit meg utána, de így is fantasztikus élmény volt.) Alapötlet: (10/10) Kivitelezése: (10/10)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Leírásokra nem emlékszem, de nem is hiányoztak úgy igazán (persze, pontot ettől még kell levonnom miattuk, mert a karakterek külsején kívül nem sok mindennek írod le a kinézetét). A párbeszédek hihetőek, érdekesek és fordulatosak. A karaktereid kidolgozottak, élők, látszik, hogy tényleg mozognak a sorok között, el tudom őket képzelni. Az egyetlen dolog, ami zavart velük kapcsolatban, hogy mindegyik szexi. Nincs köztük egy ronda vagy csúnyácska, mindenki észveszejtően dögös, csodás illatú és igéző pillantású. Lou-tól ájuldoznak a pasik, Oliver-től rajongók százai olvadoznak, Kade-nek már az illatába bele lehet őrülni, Aaron olyan, akár egy angyal, Elden-ről, Nadről és Ricky-ről már nem is beszélve. Én meg, ha kimegyek az utcára, szembejön egy sörhasú, borostás, középkorú férfi, egy vézna, pattanásos srác meg egy nyolcvanéves, kedves kinézetű néni. Hol van ez a rengeteg dögös pasi? (15/11)
7. Stílus, fogalmazás. Imádom a fogalmazásodat. Annyira egyszerűen, mégis szépen írsz! (5/5)
8. A helyesírás, szókincs. Elvétve, már nem is emlékszem, hol találtam olyan hibát, hogy nem tettél vesszőt, ahova kellett volna, de ez senkit nem érdekel. Ami többször előfordult, hogy a gondolatjeleket a mondaton belül nem jól használtad. Ahogy te írtad: Még nem álltam készen, hogy bevalljam neki, tegnap este elszalasztottam, - pontosabban fogalmazva elüldöztem – ezt a lehetőséget. Ahogy kéne: tegnap este elszalasztottam  pontosabban fogalmazva elüldöztem  ezt a lehetőséget. Igen, ide most pont nem is kéne a vessző, de akkor egy saját példa, szemléltetés végett: "Szeretem a csokit  nagyon , de az étcsokit nem." Hű, de erőltetett példa, de azért érted, nem? A vesszőt, ha kell, sosem a gondolatjel elé tesszük ki. A szókincsed meg hibátlan. (5/5)
9. Hitelesség, történetvezetés. Fent már említettem, hogy egy fejezetnek mindig úgy vetsz véget, hogy feltétlenül rákattintsak a következőre, annyira érdekeljen a folytatás - és ez egy nagyon jövedelmező tulajdonság. A hitelességről még azt az egy dolgot, ami csak átfutott az agyamon: miért meleg minden második szereplő? Nincs bajom a homoszexuálisokkal, de csak a történet szempontjából zavart, hogy az ÖSz hat hímnemű szereplője közül csak Oliver és Nad, azaz csupán ketten heterók. A VSz-ban meg kettőből kettő meleg pasi. Szerintem itt az ideje, hogy behozz pár férfi karaktert, akik nem melegek. (Nem homofóbságból, hanem egyszerű hitelességi kérdésből.) (5/4)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Egyediek a címek, a nagyszerű fülszövegek, a különleges oldalak, a csodás történet, a hihető karakterek, a szép fogalmazásod... Szerintem nincs mit mondanom. (5/5)

A tartalom összesen: 75/69 Most ez a szám ide miért kellett? xD (Biztos érted. xD)


Ajánlom...
Ezt a történetet mindenkinek, akit érdekel egy egyedi, erotikus és romantikus történet, szerethető karakterekkel és hihető cselekménnyel, szépen, igényesen megírva, ízléses szexjelenetekkel fűszerezve. Engem az egyes karakterek fejlődése fogott meg a legjobban, na meg az, hogy mindig alig várom, hogy olvashassam a következő sort, mert egyszerűen függővé tesz.

2015. december 14., hétfő

Újévi őrület

Hű, először karácsonyi őrületnek akartam elnevezni, de aztán rájöttem, hogy mindenki jobban jár, ha nem ígérgetek megvalósíthatatlant. Mert a tervem az, hogy újévig megleplek titeket - megírom a várólistán álló blog kritikáját; lefordítom és közzéteszem a régóta tervezett cikkfordítást a SH-ról; a bétázott blogomon átjavítok annyit a hátralévő fejezetek közül, amennyit csak bírok; a blogon, ahol kritikaíró vagyok, a kritikára várakozó négy blog közül legalább egy kritikáját megírom; a Truth or Lie..?-on, ha nem is készülök el az új fejezettel, de haladni fogok valamit; a Volt egyszer egy rémálmom-ra írok valami karácsonyi novellát vagy verset; az Angyali érintés következő fejezetével, ha nem is készülök el, de haladok valamennyit.
Ez így mind szép és jó, és remélem, be is tudom tartani. Ha nem, az semmiképpen sem ellenetek irányul, és meg kell értenetek, hogy nem rosszindulatból nem teljesítettem. Ez még csak nem is ígéret, mert nem állítom ezer százalékra, hogy képes leszek ezt a sok mindent megcsinálni a... ja, 17 nap alatt, ami ebből az évből még hátravan. Ez csupán egy terv, amiről szeretném, ha tudnátok, mert ismerem magam annyira, hogy tudjam: ha csak magamnak tűzöm ki célul, akkor nem fog sikerülni; el kell mondanom másnak is, hogy az motiváljon arra, hogy tényleg megcsináljam. Szóval... időnként piszkálgassatok meg, hogy hol tartok. :)
Nem vagyok valami ünnepi hangulatban, és nem is fogok majd a különböző sablonkívánságoknak külön bejegyzést írni, de mindenkinek nagyon boldog karácsonyt és sikerekben gazdag újévet kívánok! Legyetek rosszak, de azért vigyázzatok magatokra! ;)
Virtuális ölelést küld: Nessa Laura

2015. december 13., vasárnap

Bella blogja

Hű, hát megint egy elég bő hónapba került, de meghoztam a következő kritikát, a blogon szám szerint a tizennyolcadikat. Megjegyezném, hogy az Ami Belefér c. blogon is tevékenykedem kritikaíróként (persze, nem azért mondom, hogy mostantól ott rendeljetek tőlem, csak közöltem, hogy ott is dolgozom), és ott is igyekszem helytállni. Szóval, ezzel együtt már hat blogon tevékenykedem, ebből egyen bétaként, egyen kritikaíróként, amit fent is linkeltem, a másik négy viszont teljes mértékben saját. Időről időre reklámozom magam, és ez most se maradjon el: ha verseket (és majd valamikor ebben az évszázadban novellákat is) akarsz olvasni, vár a Volt egyszer egy rémálmom. Ha egy One Direction fanfiction érdekel, ami lassan eléri a harmadik évadát is, kukkants be a Truth or Lie..?-ra. Ha egy teljesen saját, kitalált történetem érdekel, az Angyali érintés kapui nyitva állnak előtted.
Bellától pedig - szokásom szerint - szeretnék egy szívből szóló bocsánatot kérni, amiért egy hónapig várattam, de az Ami Belefér várólistáján a legelső blog már hosszú hónapokkal ezelőtt rendelte a kritikáját, és muszáj volt az övét megírnom előbb. De már megint túl sokat írok fölöslegesen, lássuk a kritikát!

Szerzője: Bella S.

A kinézet
1. A fejléc. Te készítetted, ezért alapból nem lehet rossz. A háttér szemet gyönyörködtető, a cím színe és típusa szép. Még a lány színei is illenek az összképbe, bár lehettek volna kicsit kékesebb árnyalatúak; csak az szúrta a szememet, hogy a karja oldalából mintha kiharaptak volna egy darabot, és, hogy a fejpántján lévő virágok közül kettő félig eltűnik. Ha jól látok, akkor a bal füle melletti hajból is hiányzik. Én a szöveget, ha már megdől, teljesen a lánnyal párhuzamosra tettem volna, mert így úgy tűnik, mintha véletlenül állítottad volna be ferdére. (6/4)
2. A háttér. Önmagában tetszene ez az árnyalat, de a fejléchez nem passzol. Vagy az a nagyon világos, majdnem fehér szín kéne, ami a fejléc tetején virít, vagy a sötétkék, amivé a szélei felé mélyül. (2/1)
3. A bejegyzések és modulok háttere. A modulháttért sötétebbre tehetnéd szerintem, hogy egyezzen a fejléc sarkával, ami fölötte van. A bejegyzéseké viszont szerintem jó úgy, ahogy van. (2/1)
4. A betűszín, betűtípus. Tetszik, hogy mindig fehérrel írod a bejegyzések elején a közlendőidet, vagy ilyesmit, így kellően elkülönülnek, mégis olvashatóak. A betűtípusod egyszerű, de mindig az a legjobb. A színe akkor illene a többi részhez, ha a modulsáv színe megegyezne a betűk mostani színével. A bejegyzések címét is sötétebbre állíthatnád egy kicsit, mert ez a standard kék kicsit elüt. (3/2)
5. A modulok. A faviconnal kezdeném, amiről nem igazán tudom megállapítani, hogy mit ábrázol (biztos szar a szemem, vagy fáradt vagyok, nem tudom), de nagyon szeretem, amikor valaki veszi a fáradságot, hogy beállítson egy favicont, mert az tényleg különlegesebbé teszi a megnyitott blogot, mint az egyszerű Blogger-logó. A fülszöveg jól néz ki, jó a gif is alatta. Az oldalas és a blogarchívumos kód is szép. Tetszik, hogy Suttogó Szellemeknek nevezted el a feliratkozókat. A +1 gombot fölöslegesnek tartom, én is próbálkoztam már vele több blogomon; semmi értelme. A chat fölötti gif is mutatós, meg a chat kódja maga is. Ezeket tulajdonképpen fölösleges leírnom, hiszen a Kawaii-ról és a Criticism-ről csak gyönyörű kódokat lehet szerezni. :) A moduljaid között nincs felesleges, a +1-et leszámítva. Szerintem a profilod linkje is elég lenne az információk közé, de amúgy mindegy. A chatet szerintem tehetnéd a trailer és a két társoldal (a másodikat társodal-nak írtad, javítsd ki) fölé, hogy ne kelljen annyit letekerni. (12/10)
6. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. Ide tartozik az, hogy fehérrel írod a bejegyzések elején a közlendőidet, ami nekem valamiért nagyon elnyerte a tetszésem. Csakúgy a blogarchívum frappáns neve (Ami Volt, Elmúlt...) és a Suttogó Szellemek mint feliratkozók. Na meg persze a favicon. A könyvborítód, bár ideiglenes, szerintem szép, jó ránézni. (5/5)
7. Az összhatás. A blog gyönyörű, a szerintem össze nem illő színárnyalatoktól eltekintve. Ebben sokat a segít a gyönyörű fejléc és a gifek a chat meg a fülszöveg felett/alatt. (5/4)

A kinézet összesen: 35/27 Pár színárnyalaton múlik az egész. :)


A tartalom
1. A cím. Elolvastam az eddigi összes fejezetet, de nem sikerült megfejtenem, hogy miért ez a címe. Persze, ha a későbbiekben akarsz fényt deríteni rá, az úgy tökéletes: nem kell az első pár fejezetben lelőni a történet fő poénját, a címet. Szeretem az egyszavas címeket, de ezekkel az a baj, hogy nehéz egyedit találni - neked mégis sikerült. Nekem ez a szó szerintem eszembe sem jutna, ha címet keresnék egy történetemnek. Sejtelmes, egyedi, érdekes. Tényleg egyszerű, de nagyszerű. (6/6)
2. A fülszöveg. Nagyon tetszik. Figyelemfelkeltő, érdekes, izgalmas. Csak pár apróbb hibát vettem észre benne. Nem tudom leírogatni külön az összeset, ezért inkább leírom az egészet úgy, ahogy szerintem helyes lenne: Allyson Harvey egyáltalán nem mondható átlagos lánynak. A családjában minden a feje tetejére áll: vitatkozó szülők, egy néhány hónapos testvér, egy "problémás" barátnő és egy haldokló nagyapa. Ám minden megváltozik, amikor egyik nap váratlan hívás érkezik a rég nem látott, Los Angeles-i rokonoktól, miszerint Michiganbe utaznának néhány napra látogatóba. Allysonnak ez egy cseppet sem hiányzik, de ígéretet tett anyjának a születésnapján: igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy jól alakuljon az itt töltött idejük. Arra azonban egyáltalán nem számít, hogy az unokabátyja, Brandon Adams kizökkenti eddigi életéből, valamint egy együttessel, egy barátnővel és egy katasztrófával sem számolt, ami talán a zenebűvölő lány egész életét megváltoztathatja. Szerintem érzed a különbséget. Alapjában véve fergeteges a fülszöveged, csak nincs a lehető legjobban megírva. (5/3)
3. Az oldalak. Csak két dolgot említenék meg velük kapcsolatban, amelyeket nem tudtam megérteni. Egy: miért üres a fejezetes oldal? Én alapból precíznek tartom magam, és, amikor közzéteszek akármit akármelyik blogomon, az az első, hogy azt bejegyezzem a megfelelő oldalra, hogy az "utókor" számára is könnyen elérhető legyen. Szerintem addig linkelgesd be a fejezeteket az oldalra, amíg nem százötven van, hanem csak tizenegy. Nem mindegy. És kettő: Igen, különlegesek az elmosódott, pixeles, kivehetetlen karakterképek, igen, egyediek, de semmi értelmük. Az ilyen rovatoknak, ha nevezhetem őket annak, az lenne a feladatuk, hogy valamilyen képet adjanak a szereplők külsejéről. Ha már vetted a fáradságot, hogy egyáltalán létrehozz egy ilyen oldalt is a blogodon, sőt, még képeket is szerváltál bele (valószínűleg te is készítetted őket), akkor nem jártál volna jobban, ha olyan képeket teszel be, amikből látszik is valami? (4/2)
4. A prológus. Nincs, de ez sose baj. (0/0)
5. A történet. Imádom! Hullafáradtan, le-lecsukódó szemmel kezdtem neki az olvasásnak, és gyakorlatilag eltátott szájjal értem a végére. Annyira... fantasztikusan magával ragadóan írsz, hogy az felülmúlhatatlan! A helyesírás már más kérdés, azt nem ebben a pontban tárgyalom, de atyaég, annyira lenyűgözött a történet, nem tudom, hogy bírom ki a következő fejezetig!
Na, nyugodj le szépen, Laura, kritikát kell írnod, nem kommentet az egyik kedvenc blogod új fejezete alá. Szóóval. Az alapötlet zseniális, de most komolyan, hogy lehetsz ekkora zseni? Még sosem olvastam hasonló történetet, büszke lehetsz magadra, akármi ihletett is, mert ez az alapszituáció mesés! Mármint, nem úgy értem, hogy a veszekedő szülők és a nyakadba szakadó rokonok mesések volnának, de érted, mire gondolok. És a kivitelezés! Az olvasóid nem kritikus szemmel olvassák, mint én, ezért őket a vesszőhibák nem zavarják, és úgy tényleg hihetetlenül élvezhető az, ahogyan írsz. Mintha egy, kiadásra küldött kéziratot olvasnék, amit még nem látott a korrektúrázó és a tördelő.
Nem látom értelmét, hogy tovább dicsérjelek, szerintem a pontszámok ékesebben beszélnek nálam. Alapötlet: (10/10) És annak kivitelezése: (10/10)
6. Leírások, párbeszédek, a karakterek. Nem igazán vagy a leírások híve, de ezt valamiért mégsem hiányoltam a történetből, mert mindenért kárpótolt a fogalmazásod és az izgalmas sztori. A párbeszédeidet mindig a főhősnővel együtt izgulva, örülve, szomorkodva vagy haragudva olvastam, fordulatosak, élvezhetőek, érdekesek, hihetőek, egyszóval... hát, imádom. De a karaktereid a nap fénypontjai! Én ennyi kidolgozott, érdekes, különleges karaktert egy blogon belül még sosem olvastam. Olyan, mintha Allyson a testvérem lenne, annyira hozzám nőtt. Brandon meg tipikus pasi - nem tudok rajta kiigazodni, egyik pillanatban ilyen, a másikban olyan. Még Ashley-t is szeretem, hiába egy fejezete ismerem, és hiába ő Brandon barátnője Allyson helyett. (15/12)
7. Stílus, fogalmazás. Mintha valahol fentebb is utaltam volna rá, hogy imádom azt, ahogyan fogalmazol. Nos, ez tény és való. Magával ragadó, egyedi stílusod van, amit időről időre elrontasz azzal, hogy próbálsz már-már túl szépen fogalmazni, ehhez esetlen szórendet és erőltetett szóhasználatot használva. Annyira szépen írsz, ne akard, nem is kell túlbonyolítani! (5/3)
8. A helyesírás, szókincs. Ja. Lehet, hogy meg fogsz lepődni, de ez a blogod egyetlen aspektusa, aminek a hiánya fájdalmat okozott. Kivehetetlen karakterképek? Kit érdekel? Nincs prológus? Végképp nem probléma, unom is már a folytonos prológusokat! De a vesszőhibák! Mennyiségileg még nem is lenne a vesszőkkel semmi baj, mert épp eleget teszel - de az esetek nagy többségében oda teszel, ahova nem kéne, és oda nem, ahova viszont kéne. Igekötős igék? Miatt és végett keverése? A szókincsed tökéletes, de ezek mindent visznek. Miért tartod a bétádat, ha ő sem tud helyesen írni? Vagy tud, csak nem csinál semmit?
Annyira megszerettem a blogodat, hogy mindenképpen azt akarom, hogy tökéletes legyen, és mások is tökéletesként ismerjék meg, hogy íme, egyesével beillesztek minden hibát, ami feltűnt nekem az első öt fejezet olvasása közben. Igen, hosszú lesz - rettenetesen hosszú -, de remélem, megérted, hogy nem rosszindulatból teszem, hanem azért, mert tényleg szeretnék segíteni. A kritikának ez is lenne a dolga elvileg. Ha mégis zavart, hogy ennyit szapultam a helyesírásodat, akkor írd meg kommentben, és beszéljük meg. Viszont a többi fejezetben, amit nem írok le (de a txt-ben, ahova ezeket is kijegyzeteltem, megvannak), mert úgy pofátlanul hosszú lenne a kritika, is van bőven hiba, szóval vagy bökdösd meg egy kicsit a bétádat, vagy szólj, hogy azokat is írjam le neked e-mailben vagy kommentben vagy ahogy neked jó.
Fejezetek szerint is elválasztom, hogy gond nélkül át tudd őket javítani, ha adsz a véleményemre a témában. És, nem hencegésből, de helyesírás-témában otthon vagyok.
Kezdjük is az első fejezettel. Azzal, amit elmondásod szerint százszor is átolvastál, hogy ne maradjon benne hiba. Mégis maradt. Annyira nem vészesen sok, de elég.
Mert bár, aki lát, azt hiszi, hogy egy teljesen nyugodt, zenélgető lányt figyel, viszont, ha tudná, hogy mi is van ott valójában, nagyon meglepődne. - Mert, bár, aki lát, azt hiszi, hogy egy teljesen nyugodt, zenélgető lányt figyel, ott valójában egész más van. (A mondatod abszolút fura és logikátlan, szóval nem tudtam kevesebb átírással helyesbíteni.)
menekülni, hogyha úgy érzed, az életed lehetetlen.
Hogyha nem vagy kíváncsi arra, ahogy a szüleid otthon még éjszaka is veszekednek, teljesen jelentéktelen dolgokon.
Inkább a zenében vezetem le a feszültséget.
- Vagy a zenével vezeted le a feszültséget, vagy a zenében találsz/keresel megnyugvást. Így semmiképp nem jó.
Lássanak, mit számít. csak egy hegedülő lányt látnának, nem többet. - Csak mondatkezdő nagybetűt szeretnék.
Nem látnák, hogy a keze úgy fonódik vonó közé, mintha éppen fojtogatna valakit. - A vonó közé nem tud fonódni a kezed; és különben is, ha úgy szorítanád a vonót, mint ahogy a nyakát szorongatnád valakinek, akit meg akarsz fojtani, nem lenne túl magával ragadó az előadásod. Itt mutatkozott meg először, hogy nem játszol hangszeren, és csak próbálkozol azzal, hogy hihetően leírd azt.
Vannak nálam sokkal rosszabb sorsú emberek, akiknek talán örülnének, ha csak annyi problémájuk lenne, mint nekem. - Egy mondat, amit már százszor újraolvastak, nem tartalmaz ekkora hibát.
Gondolkodom, hogy másszak vissza az ablakon át-e, de inkább nem teszem. - Ja, az e kérdőszócska használatát nem írtam be a felsorolásba odafent. Helyesen a mondat: Gondolkodom, hogy az ablakon át másszak-e vissza, de inkább nem teszem. Itt a teljesen lehetetlen szórend is befigyel.
amikor apával szemben találom magam - Ismét csak szórend. Amikor apával találom magam szemben.
Furcsán néz rám álmos szemeivel, a nagy hőségben tapad a testére a fehér trikója. - Nem tudom, miért így írtad ezt le. Mint én, amikor évekkel ezelőtt az eredeti szöveghez tökéletesen hűen, az angol szórendet és kifejezéseket is megtartva próbáltam fordítani. Iszonyatos lett a végeredmény. Álmos szemeivel furcsán néz rám, a nagy hőségben a testére tapad fehér trikója.
majd, mielőtt levetném magam az ágyra
Nem lépek be, csak ellenőrzöm, jól van-e.
Az ébresztőórám hangos csörgése, és a kishúgom sírásának hangja ébreszt.
- Az 'és' kötőszó előtt csak tagmondatok határán kell vessző, felsorolás esetén sosem.
Nem érek most rá. – Szétszórtnak tűnik - Ha sokat olvastál, fel kellett volna tűnnie, hogy a párbeszédeknél a mondat után kitesszük a pontot, ha a gondolatjel után új mondat következik és nem olyasmi, mint a 'mondta xy'. Hülye példa, de érted.
hogy lefelé battyognak le vele a lépcsőn - Látod, mi a problémám.
Nem fog sokáig tartani, még rájön, hogy az nem kaja. - Ja, és a míg/még-et is kevered! Ez a mondat a 'míg'-gel lett volna helyes.
Már vagy két perce ott állhat az ajtóban, még sem foglalkozik vele senki idáig - mégsem; egy szó. És az 'idáig' fölösleges.
Nem tudnék, mit mondani neki. - Áruld már el, miért kéne oda az a vessző!
Játszani kezdek egy szólamot. Aztán szolmizációs hangok kezdik követni egymást, és az ujjaim alatt egyszer csak összeáll egy kész zene. - Ezen a ponton válik egyértelművé, hogy még soha életedben nem tanultál zongorázni. Mintha én akarnám megfogalmazni, mit csinál a sebész egy műtét közben. Az első mondat nagyjából még helyes is, de szerintem nem azért írtad így, mert tudod, hogy egy szólam az, amit egy kézzel játszol. A szolmizációs hangokat pedig a szolfézsórán verik a fejedbe, a zongorázáshoz nem kellenek! Aztán az, amin már röhögtem: összeáll az ujjaid alatt egy kész 'zene'. Kész zene sosem állhat össze, mert a zene nem egy házi feladat, amit el tudsz készíteni; legfeljebb egy egész 'dal' áll össze az ujjaid alatt. És véletlenül sem 'egyszer csak', mert nem egy másodperc alatt játszod el azt a 'zenét', ugye? Aztán halk, erőtlen hangok követik egymást, mígnem egy egész dallam kerekedik az ujjaim nyomán. Vagy akármi, csak ne ez a mondat maradjon ott.
Nagyot sóhajtva állok fel, abban a reményben
dicsér meg, közelebb sétálva az ablak előtti fotelhez, ahol végül leül
Köszönöm. – Halvány mosolyra húzom a számat, de valójában nem dob fel az ötlet, hogy találkoztam vele.
- A probléma, amit pár hibával feljebb is említettem.
Azt hiszem, hogy már… nem szeretek énekelni. – Mondandóm nevetségesen hangozhat, de én tényleg így gondolom. Két napja. - Same. Az már hitelességi kérdés, hogy Allyson két nap alatt elveszti a szeretetét az éneklés iránt. Ez olyan kamaszdolog. Mikor összeveszek a bátyámmal, én is azt hiszem, hogy már nem szeretem, és kábé két óráig tényleg így is gondolom, aztán vagy magától elpárolog a nagy utálat, vagy nem bírom visszatartani a mosolyomat a hülyeségein.
Úgy érzed, elárultalak téged, pedig csak meg akartalak kímélni.
egy önálló, okos, és gyönyörű, felnőtt nőnek
- Nem hiába mondtam, hogy elég vesszőt használsz, csak nem a jó helyen. Ebbe mondatba összesen kettő vessző kell, és annyit is írtál, csak egyet nem a megfelelő helyre.
Ezen nincs más szépíteni való! - Mintha egy külföldit hallgatnék, aki törve beszéli a magyart. Akárhogy nézem, ez így nemcsak magyartalan, de értelmetlen is. Ezen már nincs mit szépíteni, esetleg. Vagy ezt már nem érdemes szépíteni.
Nem szándékosan, de rajta vezetem le a dühömet, mivel őt hibáztatom azért, mert meg fog halni - Őt hibáztatom azért, hogy meg fog halni.
Persze most itt az idő, hogy elég időt töltsek vele, de mégsem megy azért, mert tudom, ezek lennének az utolsó pillanatai. - Ahogy ezt én megfogalmaztam volna: Persze, most itt az idő, hogy minél több időt töltsek vele, de ez valamiért mégsem megy, mert bennem él a tudat, hogy talán ezek az utolsó pillanatai.
Halljam egyenletes szívdobogását, amely nem sokára megszűnik dobogni. - Semmiképpen sem a szívdobogása fog megszűnni dobogni, hanem a szíve. És a nemsokára egybeírandó. Halljam egyenletes szívdobogását, amely nemsokára elhallgat/megszűnik majd.
És, kérlek szépen, ne kerülj engem, Allyson, mert az jobban fáj nekem, mint maga a betegség.
Nem szokom általában felvenni az ilyen típusú hívásokat, de, ha már megzavartak egy szép pillanatot…
- Én sem szokom hallgatni Colton Dixon dalait, egészen addig, amíg mégis szokom.
És ez még csak az első fejezet! És, ne értsd félre, nem azért írom le az összes hibádat, hogy kifigurázzalak, hanem mert szeretném, ha igazán tökéletes lehetne a blogod az utánam következő olvasóid számára, és a kritikusabbak ne szólhassanak be neked a vesszőhibáid miatt! (Azt csak nekem szabad, ha már tőlem kértél kritikát, muhaha. xD) Ja, és még ide tartozik, hogy arab egyessel írtad a fejezetszámot a bejegyzésben, pedig mindenhol máshol rómaival szoktad. Szerintem legyen az is egységes, ha van rá mód.
Második fejezet:
I1. - Itt meg nem tudom eldönteni, hogy miért írtál a második I betű helyett egy 1-t. Nincsenek is egymás közelében a billentyűzeten, és tényleg értelmetlen így.
Amit Kelly néni akar, azt apu se perc alatt meg is szerzi/teszi. - Lehet, hogy csak engem zavar az ilyesmi, de ez regényben sem látsz perjelet (kivétel persze az SzJg, de azt én szívem szerint még most sem könyvként definiálnám). Azt apu se perc alatt meg is szerzi vagy teszi.
OMG. No comment. - Bocs, hogy ezt a hasonlatot alkalmazom, de kajakra mint a kisgyerek, aki most tanult meg káromkodni, és a tudásával akar villogni, ezért percenként alkalmazza újonnan szerzett tudását. Csak te a "menő", angol nyelvű kifejezésekkel estél ebbe a hibába. Az OMG és a no comment nélkül is tökéletes lenne az a bekezdés, és egy igényes történetben ilyen legfeljebb a fiatalabb, tinédzser karakterek párbeszédeiben hangozhat el hasonló, még akkor is, ha E/1.-ben íródik a történet.
Apa nem rég végzett a reggelivel. - A nemrég még mindig egy szó.
Na, jó, csak én nem értem, hogy, akkor miért nem őt hívta fel először, és miért pont engem?
Nagyapára nézek, aki a telefonbeszélgetésemtől fogva csak mosolyog.
- Tudod, hogyan hangzik ez erőltetettség és magyartalanság nélkül? Úgy, hogy: Nagyapára nézek, aki csak mosolyog a telefonbeszélgetésemen.
Ne nevess – mutatok rá az ujjammal. – Tudod jól, hogy mennyire rühellem azt a bagázst!
Kérlek, papa, attól, hogy ezzel próbálod győzködni magad, még pontosan tudod, hogy igazam van! -Nagyapa felnevet
- És hiányolom a szóközt is a gondolatjel után, a Nagyapa előtt.
Hihetetlen, hogy, milyen jókedvű tud még akkor is lenni, amikor tudja, hogy már nincs sok hátra. - Hihetetlen, hogy Allyson ennyire érzéketlen tud lenni, még akkor is, mikor állítólag szereti a nagyapját. Na, de a magyartalan szórend javítása: milyen jókedvű tud lenni, még akkor is, mikor tudja, hogy nincs már sok hátra.
Jóval másabb lenne a viszonyunk onnantól kezdve, ha tudatában lennék annak, hogy ennyi és ennyi időnk van még arra, hogy bepótoljuk az elmaradt perceket. - Nem igazán értem, mi volt a célod ezzel a mondattal. Ha az, amire én gondolok, akkor azt így kellett volna leírni: Sokkal másabb lenne a viszonyunk attól kezdve, hogy tudom, mennyi időnk van még arra, hogy bepótoljuk az elmaradt perceket.
Szótlanul figyelem az eseményeket, és anyám, akárhogy is kerüli a pillantásomat, én kitartóan figyelem őt. - De megint leírhattad volna egy sokkal kedvesebb szórenddel, miszerint: És akárhogy kerüli is anyám a pillantásomat, én kitartóan figyelem őt.
Nem, anya, nem nézek rád gonosz szemmel. - A gonosz szem alatt arra gondolsz, hogy az kimászik az üregéből, és egy kést döf az anyádba? Vagy esetleg rossz szemre gondoltál?
Mert nem tudom, mi lehet az oka annak, ha két felnőtt így képes veszekedni egy néhány hónapos kislány előtt? - Megint szórend, és még a mondatvégi írásjel is helytelen. *Nyelvtanóra hetedikben/nyolcadikban (már nem vagyok benne biztos, mikor volt)*: a mellérendelő összetett mondat végére az utolsó tagmondathoz passzoló mondatvégi írásjelet teszünk (de, mivel a te mondatod alárendelő összetett:), alárendelő összetett mondat végére a főmondat által megkívánt írásjelet kell tenni a mondat végére. És kevésbé folyna ki a szemem, ha így fogalmaznád meg a mondatod: Mert nem tudom, mi lehet az oka annak, ha két felnőtt képes így veszekedni egy néhány hónapos kislány előtt!
Azért, mert te felnőtt vagy, én pedig egy zizzent tinédzser?
Egyedül én nem váltok ki reakciót.
- A mondatnak önmagában még lenne értelme, de a szövegkörnyezethez nem passzol. Egyedül én állok sóbálványként. Vagy: egyedül én maradok nyugodt. Esetleg: egyedül az én arcom olyan, mint a kőszikla. Érted, akármi mást, csak ezt ne. A bekezdésben azt írod le, hogy ki mit csinál, erre leírod, hogy egyedül te nem váltasz ki reakciót, ami nagy jóindulattal még elfogadható is lenne, de sokkal értelmesebb, tartalmasabb is lehetne.
Csak komoly tekintettel nézek körbe a családtagjaimon, akik helyettem is szégyellik magukat. - Miért, mit tettél, ami miatt te nem, de a szüleid szégyenkeznek? Inkább: csak komolyan végignézek családtagjaimon, akik láthatóan szégyellik magukat. Vagy valami ilyesmi.
Emlékezz, mit mondtál világéletedben, amíg általánosba jártam – szólok anyához. - Hát, azért azt a nyolc évet, amíg te általánosba jártál, nem nevezném anyád világéletének... Emlékezz, mit mondtál folyton, amíg általánosba jártam - szólok anyához.
Ezért fordultam inkább éjjel a zenéhez. - A te mondatodban az éjjelen van a hangsúly, pedig te azt akartad mondani, hogy ezért éjjel inkább a zenéhez fordultam.
Mert nem bírtam elviselni a gondolatát annak, hogy, miközben anyám kint vedeli a bort a konyhában, én csak szépen csicsikáljak.
Nem tettem volna szóvá az éjjelt, ha nem kezdenek el már korán reggel vitatkozni a hathónapos húgom előtt, ki tudja, milyen hülyeségen már megint. - Ismételten a szórend nem jó. Ahogy én írtam volna: Eleve szóvá sem tettem volna az éjjelt, ha nem kezdenek el már korán reggel vitatkozni ki tudja, milyen hülyeségen, a hat hónapos húgom előtt, már megint.
I1I. - Miért kellett az az arab egyes a második I helyett?
Sosem vágtam semmit még a fejéhez, és ez az érzés nekem teljesen új nekem.
Bár, akkor jó ötletnek tűnt, hogy végre felnyitom mindenki szemét, most mégis egy kis bűntudatot érzek.
Nem utálom a szüleimet, csupán haragszom rájuk, amiért ennyire sekélyesek, és kétszínűek.
és nem sokára a nyakunkon lógó rokonok is; de nekünk is meg vannak ugyanezek a problémáink, mégsem nyúlunk ital után, hiába lenne megminden okunk.
- +Megvannak egy szó.
Régebben mindig is felnéztem anyukámra, mert tehetséges, szép, menő, és nagyon kitartó volt, most viszont odáig lesüllyedt, hogy egyes egyedül megigyon egy üveg piát, és ezt nem tudom, hova tenni.
Aztán, mikor felnyitom mindenki szemét, hogy hoppá, ez így nem lesz jó, akkor két dolog történik:
          1.      Természetesen én leszek a rossz, a lázadó, a szemtelen, az igazságtalan tinédzser, akinek volt képe ahhoz, hogy beszóljon az anyjának, és megmondja, mi a helyes, és a mi a nem helyes.
          2.      Aztán ugye bár, mivel én gyerek vagyok, anyám meg a felnőtt, neki így lévén van joga megsértődni, nekem azonban nincs.
- Ha azt írnád, hogy ugyebár, azt egybe kéne, de oda elég az ugye. Egyébként meg zavart, hogy képes vagy felsorolást berakni egy fejezet kellős közepére. Elég lett volna, ha betűvel leírod a számokat, vagy azt írod, hogy 'először is & másodszor'.
Lásd be, azért, az furcsán vette volna ki magát, ha a negyvenéves lányomnak elkezdek papolni az erkölcsről. - Hacsak nem csalta meg Allyson apját, akkor nem az erkölcsről kell neki beszélnie, de nekem mindegy.
Igen, mert az nem vette furán ki magát, hogy a tizennyolc éves gyereke papol neki, ugye? – nevetek, mert így, kimondva, tényleg nevetségesen hangzott az egész.
Apád megkapta Kelly nénéd hívását. Holnap idejönnek.
Szerintem, addig nem lenne rossz elrendezni anyáddal a dolgokat. Szerencsétlen lenne, ha pont, akkor törne ki a veszekedés, amikor a rokonok itt vannak.
Fogalmam sincs, hogy a történtek után, mit mondhatnék neki, hogyan békíthetném ki anélkül, hogy visszavonnám a mondottakat.
Mindig is irigyeltem az optimizmusáért.
Nem – int nemet a fejével, és a nosztalgiázástól, halványan elmosolyodik.
úgyse tart sokáig, mi viszont közel ötven évet húztunk ki egymás mellett.
Néha egyszerű butaságok miatt kaptunk össze.
Most, hogy azt hallom, hogy sokat veszekedtek, kicsit más megvilágításba helyezi kerül a szemem előtt a halott nagymamámat. Érdekes, hogy egymás ellentétjei voltak, mégis milyen boldogságban éltek.
Nem kellenek szavak ahhoz, hogy tudjam, ez a legmegfelelőbb időpont, ahhoz, hogy bocsánatot kérjek anyámtól a tiszteletlen viselkedésemért.
Valószínűleg már tudja, hogy közeledem, mivel a papucsom csoszogása már három méteres körzeten belül is hallatszik.
Tudom, hogy nem kellett volna, olyan hangnemben beszélnem veled.
Én is nagyon sajnálom. – Széttárja a karját, és megölel.
Először azt hiszem, valami rosszat tettem megint, de, mikor vicces fintorra húzza az orrát, tudom, hogy nem erről van szó.
Megbocsátok. Egy feltétellel. – Rám néz, miközben az ujjával egy egyest formál. – Le kell foglalnod az unokatestvéreidet, amíg itt vannak.
Kétségtelen, halálom órája nem sokára ütni fog, ha ezt meg kell tennem.
- A nemsokára egy szó.
Életem legszörnyűbb pillanatai közé tartoznak azok az események, amikor egy fedél alatt kellett lennem velük. És, bár senki sem mondta, tudom, hogy Kelly nénitől az a telefonhívás… „meghívató” jellegű volt.
Csak csalódott leszek. – Közelebb jön, és meg fogja a kezemet.
- Akkor itt most leírom: az igekötőt, ha a szó előtt található, egybeírjuk az igével. Ha utána áll, akkor külön, és akkor is külön, ha van egy szó az igekötő és az ige között.
Végül is? Csak néhány unokatesó, akik egy hétre ideutaznak! - Miért kérdő mondat az első? Szerintem egybe is írhattad volna a kettőt: Végül is csak néhány unokatesóról van szó, akik egy hétre ideutaznak.
Boldog vagyok, hogy végre sikerült tisztáznunk a dolgot, és, bár anyu szülinapi kérésének nem örülök, ennyit azért igazán megtehetek érte. Aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz.
Negyedik fejezet:
El sem hiszem, hogy a tegnapi vacsoránk, olyan volt, mint, amilyennek lennie kellett.
Nem is tudom, mikor volt utoljára, amikor ennyire meghitt, és nyugodt volt a vacsora.
Fogalmam sincs, de akármilyen ok végett is alakult így, áldom azt a percet.
- Persze, az ok- és a célhatározó helytelen használata. Gyakori jelenség, és rettenetesen idegesítő tud lenni, amikor valaki azt hiszi, hogy a végett a miatt szinonimája, mert rohadtul nem az, már bocsánat! Hetedik osztályban elvileg minden valamirevaló iskolában a rettenet lelkes ifjúság fejébe verték, hogy (hadd idézzek egy cikket a neten, már nem akarok saját meghatározást írni) "Az okhatározó olyan mondatrész, amely a cselekvés, történés létrejöttének okát fejezi ki. Jellegzetes névutója a miatt. A célhatározó viszont az fejezi ki, hogy a cselekvés, történés, létezés milyen cél elérésére irányul, minek az érdekében megy végbe. Jellegzetes névutója a végett." Akármilyen ok végett semmiképp, de akármilyen ok miatt lehet. Ehhez a tudáshoz még olvasottság sem feltétlenül kell, csak a nyolc általános.
Állítólag estefelé fognak ideérni, mivel ugye Michigan közel harmincnégy órára van Los Angelestől, ami kilométerben mérve több, mint háromezer.
El szoktunk menni ünnepekkor is, meg, amikor hívnak minket.
Életem legrosszabb, és legeseménydúsabb napjai voltak ezek a napok.
Amikor ide jönnek, terülj-terülj, asztalkám fogadja őket, úgy bánik mindenki velük, mintha csak az elnök jött volna hozzánk, pedig nem értem, miért kell ekkora feneket keríteni egy szimpla családi találkozásnak.
- Idejönnek egybe.
Tehát nem fogad egyáltalán nagy meglepetésként az sem, hogy, amint ma reggel felkelek, és lemegyek a földszintre, anya már ezerrel pörög, apa már nagyban nyírja a sövényt, egy szóval, mindenki úgy csinál, mintha Vilmos herceg érkezne hozzánk, nem egy őrült család. - Egyszóval egy szó. És az elején magyarosabb lenne, ha azt írnád: Tehát egyáltalán nem ér meglepetésként az sem.
Anyu reggelinél sebtében meg is kapja mindenkitől a szülinapi ajándékát (én a vásárlásunkon vettem neki, és, amikor átadom, rendesen meg is lepődik, mivel az egyezségünk MIATT, egyáltalán nem számít rá)
Lyla is ma kicsit vidámabb, mint az lenni szokott.
- Khm. Lyla is vidámabb ma kicsit, mint amilyen lenni szokott. Kolo?
Talán élvezi ezt a nagy felfordulást, velem ellentétben. Néha kicsit irigylem, főleg most, hogy reggeli után, anya már ki is osztotta mindenkinek a feladatokat (???), rám pedig természetesen az emelet takarítása marad.
Puffogva megyek a takarítócuccok szekrényéhez, hogy kivegyem belőle a porszívót, amit aztán felviszek az emeletre, és, miközben üvöltetem a zenét, porszívózok, és törölgetem a polcokat felváltva.
Nem is emlékszem már, hogy mikor csináltam utoljára nagytakarítást a saját szobámban, de, mikor elkészülök, olyan dél körül, teljesen meg vagyok elégedve magammal, és büszkén pakolom vissza a helyükre a takarítóeszközöket.
- Inkább: de, mikor olyan dél körül elkészülök.
Felállok, a hűtőhöz sétálok, és megszemlélem a lehetőségeket: májaskrém paradicsommal – kizárt, gyümölcsös ízű bébikaja – ez biztos Lyláé, szóval tabu. - Most akkor mi van? Összezavarodtak a gondolatjelek, nézd majd meg, hogy itt mit akartál írni.
Minden mindegy alapon a félkész csirkéért nyúlok, de aztán vissza is rakom, mert eldöntöm, hogy inkább valami tojásosat szeretnék enni, ezért azt veszem ki helyette, és sütök magamnak néhány szelet bundáskenyeret.
Kicsit több készül, mint amennyi kéne, és, mivel csak három szelet fér belém, a többit meghagyom a többieknek, hátha kérnek belőle – ha már ők elfelejtettek főzni.
Gondolkoztam még a bundás kenyér előtt, hogy kivegyem-e a mélyhűtőből azt a pulykát, de, mivel tudtam, hogy az vacsorára lesz, otthagytam.
Amint megeszem az ebédemet, és kimegyek a kertbe, megnézni, hol tartanak a többiek, anya már is osztja a következő feladatot – csináljak valamit Lylával, hogy befogja. Én pedig nyugodt szívvel elkönyvelem: gyűlölöm ezt a napot, mert ahelyett, hogy aludnék, zenélnék, egy szóval bármi mást csinálnék, dolgozok. Elnézést, de én huszonegyedik századi lány vagyok, és kijelölhetnének most
Az év tinédzsere díjára, mivel, hogy egyetlen olyan ismerősöm sincs, aki a nyári szünetben, a szabadidejében, bármi munkát csinálna. - Máris és egyszóval egybeírandók, mivelhogy szintén.
Példa kedvéért említeném, legjobb barátnőmet, Stacey Williamset. - Példának okáért tudsz említeni, példa kedvéért nem igazán.
Úgy látszik, jó ötletnek bizonyult ez a kiruccanás, mivel Lyla csendben ül a babakocsiban, és figyeli, amerre megyünk, néhol fel is nevet.
Lyla tágra nyílt, nagy szemekkel néz, és ujjával a tóra mutogat.
Abbahagyom a játszást, és megfordulok, hogy lássam, mi tetszik annyira a kishúgomnak.
A nagy kóvászolás közben, észre sem veszem, hogy’ eltelik az idő, csakis akkor jut ez eszembe, amikor megrezzen a mobilom a zsebemben.
- Kóvászolás? Nem kóválygás inkább? És minek az az aposztróf? Több helyen is olvastam, hogy használsz aposztrófot olyankor, mikor egyáltalán nem kéne.
Reggel indult a gépük, nem sokára itt lesznek! - A nemsokára még mindig egy szó.
Amint visszaérünk, a kerti asztal már roskadozik a sok ételtől, anya pedig láthatóan nagyon kicsípte magát.
Olyan otthonosan gyönyörűen fest a diszkrét sminkjével, és az egyszerű, de divatos, sötétkék egyberuhájával.
egy bézs színű, félvállas póló van rajtam, és egy fekete tapadó.
- Bézsszínű egybe.
Jó ez, nem sokára úgyis megyek fürdeni! - Nemsokára.
Felkapom a nesszeszeremet, és a ruhával együtt megcélzom a szobámmal szemben lévő fürdőszobát. - Én csak neszesszerről tudok.
Levetem a ruháimat, és a zuhany alá állva, élvezem a kellemes víz, hűsítő hatását.
Ebben a pillanatban egy ezüstszínű Ford fordul be a felhajtónkra – gondolom, kölcsönzőből vették, amíg itt vannak nálunk -, és meg is áll.
Anya arcán kedves mosoly terül szét, és a szemével felém int, hogy próbáljak meg valamennyivel szimpatikusabb arckifejezést vágni.
- Egy arckifejezés szerintem nem szimpatikus szokott lenni, inkább kedves, barátságos, vagy ilyesmi.
én pedig magamban imádkozom, hogy gyorsan elteljen a velük töltött időm, mert ezt idegekkel kibírni, nem lesz egyszerű feladat.
Ötödik fejezet:
A felnőttek egymással beszélgetnek, mi pedig, „gyerekek”, csendben fogyasztjuk a vacsoránkat. Nem mintha, bármiről is beszélni tudnánk, de, amikor csak mi vagyunk, szűk családi kör, vagyis apu, anyu, Lyla, én, és nagyapi, akkor sokkal meghittebb az egész.
Most viszont hiába vannak gyertyák a gyönyörű kertünkben megterített, roskadozó asztalon, nem meghitt a hangulat, legalábbis számomra, sőt, kifejezetten idegesítő.
és néha-néha fürkésző pillantásával méreget, olyannyira, hogy késztetést érzek, szembeszúrjam a villámmal. Próbálok higgadt maradni, már csak a szüleim kedvéért is, pedig ebben a pillanatban fel vagyok háborodva.
Bazmeg’.
- Ki mondta neked, hogy kell oda aposztróf?
Ma volt a „beavatás”, azaz most már a szüleim is hivatalosan tudják, hogy az öcsém meleg. - Hol marad az olvasmányos, logikus szórend? Azaz a szüleim most már hivatalosan is tudják.
Jól vagy? – kérdezem a teljesen feleslegesen, mivel a hangjából egyértelműen le tudom következtetni, hogy egyáltalán nincs jól. - Szerintem olyan, hogy 'le tudom következtetni', nem létezik. Le tudom szűrni, rá tudok jönni, ki tudom következtetni legfeljebb.
Majd később felhívlak, és, akkor dumálunk, rendben?
Engem… kerestek, oké? Nem „unni” jöttem magamat. – Fogalmam sincs, miért lettem ideges, talán csak zavart a megjegyzése.
Igen, de az egy megfelelő indok is volt, hogy el gyere.
- Elgyere.
Mellesleg, ha annyira érdekelne az egész, már futva mennél vissza, ehelyett mégis itt állsz mellettem, faggató üzemmódban. – Egy vigyor terül szét az arcán, úgy látszik, élvezi, hogy bosszanthat.
Csak kérdeztelek – motyogom, inkább magamnak, mint neki.
Majdnem minden nap ott vagyok. – Úgy látom, a válaszom meglepi őt.
- Mindennap.
Mindent, amit otthon nem – felelem, és, bár azt hiszem
Néhányszor velem jön a barátnőm, Stacey, ma pedig Lylát vittem, de egyébként egyedül jövök.  - Egyedül megyek.
Szeretek egyedül lenni – vonom meg a vállam, és, bár nem nézek rá
Legalábbis egy, olyan családban, mint az enyém, biztosan.
Azonban inkább meggondolom magam, hiszen, bár nem kedvelem annyira, mégsem akarok udvariatlanul viselkedni. Még, akkor sem, ha ő az.
én azonban – fogalmam sincs, miért - személyes sértésnek venném, ha bármikor elkísérne.
Most miért? Én nem látok benne kivetnivalót. – Győzködni próbál, de nem adom be a derekamat.
Sőt, egyáltalán, soha a büdös életben nem. – Védekezően maga elé emeli a kezét, és nevetni kezd.
A verandánkhoz sétálok e helyett, és az oszlopnak támaszkodom.
- Ehelyett egy szó, és már megint miért ilyen szórendet használsz? Ehelyett a verandánkhoz sétálok, és az oszlopnak támaszkodom.
Legnagyobb meglepetésemre, Elsa átölel
Jó látni téged – mondja, és az arckifejezését elnézve, komolyan is gondolja.
Köszi. Te is csinos vagy – dicsérem meg az öltözékét illetően, amely egy rövid farmerszoknyából, és egy lila ingből áll.
Van egy ötletem, holnapra. – A kijelentésére földbe gyökerezik a lábam

A szobámmal szemben, ha emlékszel még rá. – Elmosolyodva bólint egyet, majd tovább megy. - Továbbmegy.
Farkasokat már láttam, de azok, úgy vettem észre, nem szeretik a hangzavart, tehát nem mennek a város közelébe. Így a hozzánk legközelebb eső – lakott – ház, olyan négyszáz-ötszáz kilométerre esik.
Csak azért kérdem, mert akkor felmennék. – Mosolyra húzom a számat, és megint helyeslek.
Nem értem, miért csinál úgy, mintha még sose m járt volna nálunk
- Csak elírtad.
Brandont látom, ahogy közeledik felém a kerti ajtóhoz. Inkább megfordulok, és úgy döntök, szívesebben járom körbe a kertet, és az udvart
Abszolút nem – adok neki igazat, mire felnevet, azt várva
Nézd, nem ellened irányult az önfejűségem. – Hitetlenül felvonom a szemöldökömet.Na, jó, bunkóságom, csak mindenképpen be akarok menni. És azért mégis csak jó volna, valaki olyannal mennem, aki ismeri a környéket. Szóval gondold át. - Mégiscsak egy szó.
Nem. – Ahogy kimondom, el is tűnik. Tovább megyek, de megint utánam kap a kezével. - Továbbmegyek.
Elegem van abból, hogy rángatsz.
Nem, mert úgysem tennéd. – Válaszát megfontolva felelek.
De figyelmeztetlek: ha még egyszer hozzám érsz, pofáncsaplak! – Megjegyzésemre védekezően maga elé emeli a kezét
- Hozzámérsz egy szó.
Na, jó. – Tesz egy lépést felém, így pedig, olyan közel kerül hozzám, hogy én kezdem magam zavarban érezni. Próbálom továbbra is pókerarccal fogadni a megjegyzését. – Nem kell igent mondanod. A szüleid majd kimondják helyetted. – Hátrébb lép, nekem pedig tátva marad a szám.
Ő azonban, sárba tiporva ezeket az érzéseket, csak féloldalasan elmosolyodik.
Megszólalok, és, bár nem kiabálok, idegesen cseng a hangom.
(5/2)
9. Hitelesség, történetvezetés. Szinte látom magam előtt, hogy ez valahol tényleg megtörténik, szóval hitelességet tekintve tökéletes. Tetszik, hogy percről-percre vezeted a sztorit: hogy ahol egy fejezet abbamarad, a következő ott veszi fel a történet fonalát, így az olvasó nem marad le semmiről. Nem ragadsz le fölösleges részleteknél, pont annyit időzöl egy jelenetnél, amennyit kell, vagy amennyit az adott jelenet megkövetel. És ez nagy szó! (5/5)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Mint fent is írtam, még sosem olvastam a történetedhez hasonlót. Egyszerűen csodás. Az egyedi cím, a fergeteges fülszöveg, az elmosódott képek a karaktereknek, amiknek, bár nem látom értelmét, mégis egyediek, a hihető párbeszédek, a szerethető, hihető karakterek, a nagyszerű fogalmazás, amit még a vesszőhibák sem vehetnek el tőled... Irigyellek, komolyan. A trailered tetszik, csak kicsit olvashatóbb betűtípust is választhattál volna. (5/5)

A tartalom összesen: 70/58 Pár leírás, a fülszöveg átolvasása, a fejezetek belinkelgetése a fejezetes oldalra és persze néhány igényes regény elolvasása csodát tehet! :)


Ajánlom...
Mindenkinek, aki egy egyedi, érdekes, különleges, magával ragadó történetre kíváncsi egy tehetséges, bár még kiforratlan stílusú írónőtől. Szerintem mindent elmondtam.


És, mielőtt valamelyik eddigi kritikázottamnak eszébe jutna felháborodni, hogy ő csak egy x hosszú kritikát kapott, Bella meg egy egész kisregényt, elmondom, hogy kicsit sem irigylésre méltó, ha valakinek ennyi, kijavításra váró hiba van a blogján. Akinek problémásabb volt a helyesírása, mint Bellának, az örüljön, hogy nem kapott ő is felsorolást; akinek meg semmi baj a helyesírásával, az annak örvendjen. Sértődéseket kerüljétek, ha kérhetem.
Bella pedig, ha még nem küldesz a halálba a kritikámmal és a cinizmusommal együtt, akkor csak kérned kell, és szívesen bétázom a blogodat, ha akarod, csak addig, amíg átjavítom a hibáidat, ha neked nincs rá energiád. :) Tényleg csak egy ajánlat, és jóindulatú, nem azért, hogy kiröhögjelek. Senki sem tökéletes, és a jó pap is holtáig tanul. :) Egyébként meg még így is büszke lehetsz a blogodra, mert a pár gyakori hibától eltekintve fényévekkel jobb, mint sok másik! ;)
xoxo Nessa

2015. december 7., hétfő

Blogverseny - jelentkezés lezárva

Október 25-én tettem közzé az első blogversenyemet, és ámulva láttam, hogy december 1-jéig nem kevesebb, mint 27 jelentkezője akadt. Másnak ez talán bosszúságot okozna, de nekem ez egy hatalmas szám, és nem tudom eléggé megköszönni nektek!

Fejlemények a kategóriákkal kapcsolatban
A legjobb designblog és a legjobb epilógus kategória egyetlen jelentkezőt sem kapott, ezért ezek automatikusan nem indulnak. Sajnálatos módon nem indul továbbá még a legjobb kritikablog, a legjobb kritikaíró és a legjobb designer kategória - előbbiekre egy, utóbbira két jelentkezés érkezett. De ez szerencsére nem távolít el egyetlen jelentkezőt sem, mert azok, akik ezekre jelentkeztek, más kategóriákat is megjelöltek. Sajnálom, Sophia, Kathrine és Scarlett, de sok sikert a többi kategóriához!

Jelentkezők kategóriák szerint
 - Kinézet alapján
Legszebb fejléc:
 Legszebb design:
Legszebb könyvborító:
 - Tartalom alapján

Legjobb cím:
Legjobb fülszöveg:
Legjobb prológus:
Legjobb fanfiction:
Legjobb fantasy/sci-fi:
Legjobb nem fanfiction:
Legjobb trailer:
 - Blogger alapján

Legtehetségesebb író:

Lehetséges reklamációk
Elvárom a reklamálást abban az esetben, ha a nyolcvanszori átolvasás után is találtatok hibát a listán (pl. rendeltnek írtam egy trailert/fejlécet/designt/könyvborítót, ami igazából saját). Azok, akik fejléc, design, könyvborító vagy trailer kategóriába jelentkeztek, de nem írták oda, hogy az rendelt vagy saját munka, azok, kérem, írják meg odalent kommentben. Csak, hogy mind a szavazók, mind Anna és én, a zsűrik, úgy tudjunk ítélni, hogy tudjuk, melyiket készítette egy, designnal sosem foglalkozó blogger, és melyiket egy designer, vagy épp egy deviantartos sablon- és fejlécgyártó illető.
Elutasítom a reklamálást abban az esetben, ha azért születik, mert egy több íróval/szerkesztővel bíró bloghoz is csak egy szerzőt tüntettem fel. Velem is volt már, hogy direkt hangsúlyoztam egy versenyen jelentkezéskor, hogy csak társszerző vagyok, a másik szerző x vagy y. Szerintem egyikőtök sem sértődik meg, ha most nem írtam fel szerzőként (sokkal hosszadalmasabb lett volna, ha minden blogmagazin vagy több ember által írt blog mellé odaírtam volna mind a három/nyolc szerkesztőt). Kérlek, nézzétek ezt el nekem, így is később tudtam csak hozni ezt a cikket, mint terveztem.
És még van lehetőség reklamációra a verseny további menetével kapcsolatban, amit azonnal le is írok.

A verseny menete
Kicsit módosult. Az előző cikkben még azt írtam erről, hogy szavazással kerülnek ki a győztesek a versenyzők közül, és ez továbbra is így lesz, de már csak többek között. Ugyanis az egyik jelentkező is rávilágított arra, amit egyébként én is tudok: hogy a szavazáson nem az arra legérdemesebb, hanem a legnépszerűbb blog fog kikerülni győztesen. És mi nem a népszerűséget keressük, hanem a minőséget.
Épp ezért, a szavazás továbbra is érvényben marad, de emellett a blog másik szerkesztőjével, Annával karöltve fogjuk átrágni magunkat a beküldött blogokon, és a saját (!!!, tehát szubjektív, tehát nem vita vagy megsértődés tárgya, remélhetőleg) véleményünk alapján osztályozzuk azokat.
A szavazások dátumait továbbra is le fogom írni odalent, a nyeremények után. Mert igen, a nyereményekkel is van mit tárgyalni.

Nyeremények
Eddig úgy volt, hogy azok, akik nincsenek benne az első három helyezettben, emléklapot kapnak. Nos, ezen bátorkodtam módosítani, és minden versenyzővel szeretnék egy interjút is készíteni, minél egyedibb, érdekesebb (persze nem személyeskedő) kérdésekkel, amiket a két eredményhirdetés után fogok elküldözgetni a versenyzők e-mail címeire, remélve, hogy mindenki méltóztatik válaszolni is rá.
A másik: most, hogy nemcsak szavazással, de zsűrizéssel is döntünk, a nyeremények annyiban módosultak, hogy az előző cikkbeli helyezés-ajándékok a zsűris eredmények helyezettjeire értendők, amit pedig a szavazások győztesei kapnak, külön tüntetem fel. Tehát:
Helyezést el nem érők: emléklap; interjú
A szavazás 3. helyezettjei: oklevél; kritika a blogjáról/blogjairól (ha többel jelentkezett) (+ezen belül a szokott, rövid ajánló) tőlem; interjú
A szavazás 2. helyezettjei: oklevél; a blogját/blogjait (ha többel jelentkezett) egy napig hirdetem a blogomon; kritika a blogjáról/blogjairól (ha többel jelentkezett) (+ezen belül a szokott, rövid ajánló) tőlem; interjú
A szavazás 1. helyezettjei: oklevél; a blogját/blogjait (ha többel jelentkezett) egy hétig hirdetem a blogomon; kritika a blogjáról/blogjairól (ha többel jelentkezett) (+ezen belül a szokott, rövid ajánló) tőlem; interjú
A zsűrizés 3. helyezettjei: oklevél; a blogját/blogjait (ha többel jelentkezett) egy hétig hirdetem a blogomon; kritika a blogjáról/blogjairól (+ezen belül a szokott, rövid ajánló) tőlem; interjú
A zsűrizés 2. helyezettjei: oklevél; a blogját/blogjait (ha többel jelentkezett) egy hónapig hirdetem a blogomon; kritika a blogjáról/blogjairól (+ezen belül a szokott, rövid ajánló) tőlem; interjú
A zsűrizés 1. helyezettjei: oklevél; a blogját/blogjait (ha többel jelentkezett) három hónapig hirdetem a blogomon; kritika a blogjáról/blogjairól (+ezen belül a szokott, rövid ajánló) tőlem és Annától is; interjú

A szavazások kezdetének dátumai
Legszebb fejléc: 2015.12.06.
Legszebb design: 2015.12.08.
Legszebb könyvborító: 2015.12.09.
Legjobb cím: 2015.12.10.
Legjobb fülszöveg: 2015.12.11.
Legjobb prológus: 2015.12.12.
Legjobb fanfiction: 2015.12.13.
Legjobb fantasy/sci-fi: 2015.12.17.
Legjobb nem fanfiction: 2015.12.18.
Legjobb trailer: 2015.12.19.
Legtehetségesebb író: 2015.12.20.
Sajnos nem tudok egységes órát és percet mondani. A szavazások ideje mindenképpen 5 nap lesz, mindegyiké, szóval akkor sem veszítetek időt szerintem, ha este tízkor teszem ki őket, és akkor sem, ha reggel hétkor. Ha valakinek mégsem felelne meg ez így, az írja meg.

A zsűrizésről
Én sem vagyok egy semmittevő emberke, de Annát tényleg mindig elhalmozzák a tanulnivalók és ilyesmik, szóval emiatt sem tudunk pontos időpontot mondani arról, hogy mikorra lesznek meg a zsűris eredmények. Ki van zárva, hogy decemberben közzétehetjük őket, és nem akarok vészmadárkodni, de az is lehet, hogy a január is elmegy, mire végre hallotok az eredmények felől - sajnáljuk, ez van, biztos nektek is van életetek, szóval nem fogtok belehalni az eredményekre várásba. Reméljük.
A kinézettel kapcsolatos kategóriák - tehát a legszebb fejléc, design és könyvborító - kérdésében én döntök, ugyanis Panna ezektől teljes mértékben elhatárolódik, és határozottan állítja, hogy ő nem ért hozzájuk (szerintem azért képes lenne megállapítani, hogy két fejléc közül melyik tetszik neki jobban, de mindegy, ha nem, hát nem). A többiről közösen döntünk. Itt megjegyezném, hogy nem mi vagyunk az úristen, a mi véleményünk nem szent és nem is a legszakszerűbb, de természetesen mindent megteszünk, hogy előítélet nélkül és alaposan megfontolva, minél igazságosabban ítéljünk. Az ebből következő sértődésekért és hasonlókért nem vállalunk felelősséget. Reklamálni persze lehet majd, azt mindig lehet, kérdés, hogy arra reagálunk-e. Ha megalapozatlan és ostoba a vád, egyértelműen nem, de, ha mi néztünk el valamit, kijavítjuk.

Eredményhirdetés
Fent írtam, hogy a zsűris eredményekkel fogalmunk sincs, mikorra készülünk el, de remélem, ez senkit nem fog dühíteni. Különben is itt a karácsony, mindenki azzal és a téli szünettel foglalkozik majd inkább, mintsem egy blogverseny eredményére várva tördelje a kezét a gép előtt ülve. Aztán, mire elmúlt a karácsonyi és az újévi láz, és januárban eszetekbe jut a verseny, talán már meg is lesznek az eredmények.
A szavazásos eredmények kihirdetéséről viszont van pontos dátum, mégpedig: 2016.01.03. (Úristen, de fura volt leírni azt, hogy 2016... Te jó ég, még csak most szoktam meg, hogy 2015-öt írjak, baszki!)
Igen, hetekkel az utolsó szavazás lezárta után, igen, rohadt sokára, de nem akarok egy korábbi dátumot megadni, aztán nem teljesíteni azt. Arról például fogalmam sincs, hogy a téli szünet mely napjain fogunk a nagyszüleimnél tartózkodni az ország másik felén, ahol nem lesz időm arra, hogy a blogommal foglalkozzak, ezért decemberi dátum már alapból szóba se jöhet. (Arról már nem is beszélve, hogy Pannával mikorra fogjuk kipréselni magunkból a saját rangsorolásunkat... Nyugi, 2016-ban valamikor biztosan. xD De az biztos, hogy arra többet kell várni, mint a szavazások eredményeire.)

E-mail címeink
Hogy legyen hol zaklatni minket, ha esetleg valami halaszthatatlan dologról van szó, amit hamarabb észreveszünk, ha nem komment formájában érkezik.
Anna e-mail címe: pannicska@gmail.com
Az én, tehát Nessa e-mail címe: siposlorka@gmail.com


Ha valami nem egyértelmű a fentiek ellenére sem, írd meg kommentben vagy e-mailben valamelyikünknek (az esetleges reklamálást inkább nekem, mert Annának még én se mernék reklamálni... legyen elég annyi, hogy simulékonyabb vagyok, mint Panna. xD)
Ismételten nagyon sok sikert kívánok minden versenyzőnek, és mindenekfelett kellemes mikulásüldözést, boldog karácsonyt, sikerekben gazdag újévet és további szép napot/estét!
A versenyhez nem kapcsolódó, szokásos mentegetőzésem: Bella és HDawn, igen, tudom, hogy mindketten már gyakorlatilag egy hónapja kértétek a kritikátokat, de a heti hét dolgozat kicsit nagyon megtépázott, szóval, amint visszanyertem az energiám morzsáit, hozzálátok a munkálatokhoz. :) Ami késik, nem múlik.
xoxo Nessa Laura