2015. augusztus 29., szombat

Amiket kerülj el, ha romantikus sztorit írsz

Khm, ja, még élek. Fogjuk rá.
A Things To Avoid When Writing Romance Novels című cikk fordításával boldogítalak titeket. Manapság nem is találok olyan történetes blogokat, amiben ne szerepelne legalább második helyen a fontossági listán az örök, megtörhetetlen, kibírhatatlanul nyálas és a valóságban ráadásul nem is létező nagybetűs Szerelem. Nem, szerintem nyugodtan kijelenthetem, hogy a fanfiction-öktől kezdve, a horrorokon keresztül a rózsaszínfelhős és abszolút valószerűtlen mesékig majdnem minden sztorinak a szerelem áll a középpontjában. Őszintén, mondjatok nekem egy blogot, ahol nincs olyan Szereplők/Karakterek címmel ellátott nem egy lány az első és nem a Nagy Ő-je a második. Hát nem? És nem, nem írom ide, hogy TAK, mert ez rohadtul nem általánosítás, ez egy tény, basszus. Tudom, mert én is hősszerelmes blogot írok, és körbevesznek a hasonlók - hősszerelmes blogok tulajdonosai kérnek tőlem cserét, ők hívnak meg versenyekre, őket látom a szemhéjam belsején. Szóval ja, elszaporodtak a szerelmes blogok. (Gondolom, tudod, hogy ez után a bekezdés után tömegével fognak jönni az "ez a blog nem is"-kezdetű burkolt ingyenreklám-kommentek.)
Ennek a cikknek nem az a célja, hogy tippeket adjon, miről szóljon a blogod, ha nem a szerelemről (de lehet, hogy azt is megírom egyszer, ki tudja), hanem az, hogy lefordítsam, és néhol kiegészítsem a már meglévő cikket, amit fent linkeltem. Szóóóval... jó olvasást!

Mit ne írj bele egy romantikus történetbe?

Karakter-archetípusok - Pasik
A Tökéletes Férfi: Egy férfi, aki nem tud hibázni. Jóképű (legtöbbször verhetetlenül jóképű), mindig kézben tartja a dolgokat, és eszelősen szerelmes a főhősnőbe. Nem számít, ki is ő valójában; lehetne egy vámpír is, aki nem mehet a napra és állandóan a hősnő vérére vágyik, de azért úriember látszatát kelti, mert annyira tökéletes. Ha valaha hibázott valamiben, az tuti az volt, hogy hagyta kicsúszni a szerelmét az ujjai közül az első alkalommal, amikor találkoztak...
Ez A Férfi, Aki Olyan Tökéletes, Hogy Még A Hibái Is Tökéletesek: A Tökéletes Férfival ellentétben neki vannak "gyengéi". Például... túlságosan óvni akarja a főhősnőt, és a véres halált fontolgatja, ha azt a lányt fenyegetik/elrabolják/megbántják.
A "Tökéletes" Férfi: Aki nagyon nem tökéletes. Hazudik a főhősnek, manipulálja őt, és minden bámulatosan sértő dolognak kiteszi, talán meg is erőszakolja, de ezek mind elhessegettetnek azzal, hogy "ő csak azt teszi, ami a legjobb a lánynak", vagy, hogy "annyira nem rossz", vagy pár oldal veszekedés után feloldozzák minden bűne alól.
A Kotlóstyúk: Ez a férfi dühös. Valami borzalmas történt vele, és annak ellenére, hogy az valószínűleg évtizedekkel ezelőtt történt, sosem jutott túl rajta. Nem csak a saját dolgai dühítik, de még az is, hogy egy gyönyörű nő épp belépett az életébe, és elfeledteti vele minden gondját-baját, és ez még inkább feldühíti.
Erős Kapitány: Ez a srác szívós. Nagyon-nagyon-nagyon szívós. Onnan lehet tudni, hogy az olvasónak újra és újra azt juttatja majd eszébe, hogy mennyire kemény és hidegszívű és micsoda gyilkos rosszfiú is ő. Ez valószínűleg mind csak álca, és titokban ő A Kotlóstyúk.
Az Erőszaktevő: A szájaddal "nem"-et mondasz? Hogy sikerült egyáltalán kimondanod, ha ő már rég az ajkaidra tapadt, és halálos szenvedéllyel csókol? Ez a srác tudja, hogy amit a főhősnő akar, az egy nagy adag szex, és, hogy a tiltakozása csak álca, és, mire a jelenet lejátszódik, természetesen kiderül, hogy igaza is volt. A következő reggel valószínűleg még a lány fogja megköszönni, hogy ilyen csodás estét adott neki. (Fun fact kislányoknak: a nemi erőszak és annak utóhatásai nem így néznek ki. A nő, amennyiben érett annyira, hogy önszántából és törvényesen szexel, meg tudja ítélni, mikor akar, és mikor nem, és ha nem akar, de meg..sszák, akkor az nemi erőszaknak számít, ami nem, nem jó neki, és emellett törvénytelen, büntetendő, erőszakos dolog, aminek az érzelmi következményei sehol nem pozitívak. PONTY!)
A Varázslatos Erőszaktevő: Él benned olyasmi, hogy a fizikai erőszak finnyássá tesz? Ha igen, próbálkozz meg ezzel a sráccal. Ő nem fog fizikailag hozzáérni a nőhöz - talán még olyan típus is, aki abbahagyja a dolgot, ha a lány nemet mond -, de lelkifurdalás nélkül fogja bevetni mentális képességeit (lehetséges, hogy odáig is elmegy, hogy észveszejtő orgazmust idézzen elő a lányból, amíg az alszik), tisztában lévén azzal, hogy ezzel ő tesz szívességet.

Karakter-archetípusok - Lányok
A Jéghölgy: Független, magabiztos, és olyan kemény, mint a köröm. Legalábbis addig, míg fel nem tűnik a színen a megfelelő srác, és hirtelen az összes ellensége túlságosan elhatalmaskodik felette, és kénytelen a férfira hagyatkozni, hogy az mentse meg. Más szavakkal elolvad a pasitól.
Az Üveghölgy: Függetlennek, magabiztosnak, köröm-keménynek látszik, de a valóságban csupán nincs elég esze ahhoz, hogy ne sodorja magát szüntelen veszélyes helyzetekbe. Köztudott róla, hogy sötét sikátorokban mászkál az éjszaka közepén, hogy ismeretlen vámpírokkal találkozgasson; hogy kitartóan követeljen választ romantikus szándékoktól vezérelve olyanoktól, akik nem egyszer megmondták már neki, hogy fogja be és kotródjon el; és általában azt sem tudja, mikor kell kussolni. Ez elkerülhetetlenül ahhoz vezet, hogy valamilyen bajba keveredjen, és szüksége legyen egy hősre, aki megóvja.
Helyettes Aranyhal: Réges-régen a hősnek volt egy barátnője. Elveszítette, de sosem jutott túl rajta igazán. Ki nem találjátok, mi következik...! Itt jön képbe a főhősnőnk. Meglepődött valaki? Én se. Ő vagy tök olyan, mint a régi barátnő (talán még a reinkarnációja is), vagy teljesen más, de mégis úgy történik, hogy ő a mágikus balzsam, ami a hősnek kell, hogy begyógyuljanak a régi sebei.

Cselekményvázak
Nem, Nem Lehet!: A hősnő azzal tölti a könyv első kétharmadát, hogy a hős nadrágjába bejusson, míg ő ezalatt végig azt hajtogatja, hogy ez miért nem jó ötlet - mert ő egy vámpír, mert ott vannak a faji vagy társadalmi különbségek, mert egyikük jegyben jár; akármiért. Hogy a kapcsolatuk valójában jó ötlet-e vagy nem, az lényegtelen, mert ez csak addig áll fenn, amíg a hős rá nem jön, hogy ez mennyire nem rossz ötlet igazából. Még keksz is jár, ha a problémáról, ami miatt a fél könyvön át nyavalygott, kiderül, hogy teljesen irreleváns. 
A Mi Szerelmünk Fogja Elpusztítani A Világot: Kiderül, hogy Mr. NEM!-nek komoly oka van küzdeni bimbózó románca ellen - valaki IGAZÁN felső hatalom nem akarja, hogy a főhősök egymásra leljenek. Ez a személy lehet a hős felettese, egy erős démon vagy Isten maga, de az a valaki semmiképp nem akarja, hogy ezek ketten együtt legyenek, és gyakorlatilag az egész Földet összetörő végletekig elmegy, hogy elpusztítsa a kapcsolatukat.
Utállak, Te Szexi Szörnyeteg!: A két főszereplő utálja egymást. Talán még felesküdött ellenségek is. De ennek ellenére - vagy épp emiatt - titokban rohadtul vonzódnak egymáshoz, és ez a tény majd egyszer azt eredményezi, hogy egymásba szeretnek (közben persze rengeteg utállak-vita, utállak-csók, utállak-szex...). A történet végére keserű, maró gyűlöletük édes, szenvedélyes szerelemmé válik, és minden előzetes ellentétük le van tojva.
Természetfelettien Szexi: Egy vagy több főszereplő nem egészen emberi, ami abszolút felpörgeti a szexiség-faktorukat. Talán a fiú egy csábító vámpír vagy egy szenvedélytől fűtött vérfarkas - vagy a lány egy finoman hűvös jégóriás vagy egy gyönyörű véralpaka (WTF?! Springhole, r u ok?) -, de bármi is az ok, a puszta tény, hogy a karakter nem emberi, természetfeletti lény, még vonzóbbá teszi őt. Vagy ha az egyik karakter halandó, de a másik nem, a halhatatlan karakternek a puszta tény lesz vonzó, hogy a másik halandó. Bármelyik is, az emberek mostanában eléggé fetisizálttá válnak ettől. (Az aktuális karakter fajának különleges jellemvonását vagy képességét felhasználni mint izgatót, megengedhető. Csak éppen egy kicsit agyon van hypeolva.)

2015. augusztus 27., csütörtök

Aprócska életjel

Helóó! Csak szólni akartam, hogy egyáltalán nem tűntem el - csak nem kaptam mostanában kritikarendeléseket, és a fordítással sem volt hangulatom foglalkozni. De egyikről sem mondok le, sőt.
Lehet, hogy semmi értelme, mert el sem olvassátok, de azért szólok, hogy aki bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy pontosan mennyire színvonalas a blogja, vagy bármi problémája van vele, amiről esetleg tudni akarja egy kívülálló véleményét, akkor ne habozzon kritikát rendelni; nem kell félni, képernyőn keresztül nem tudom leharapni senkinek a fejét, a szavak pedig, akár a szél, szóval, ha bántóak is, nem kell magatokra venni őket. :)
A fordítás tuti, hogy el fog készülni. Ez az egyetlen, amit ígérhetek. Nem vagyok az időbeosztás császára, szóval azt nem tudom megígérni, hogy mikorra olvashatjátok az új cikk fordítását, de valamikor az évtized során még bizti. Vagy évszázadot kéne mondanom..?
A szavazás, amit kiraktam, még  öt napig tart, de türelmetlen típus vagyok, és annyira nem népszerű a blog, hogy százak szavazzanak - jelenlegi állás szerint három szavazat érkezett, mindegyik másik pontra. Ez azért zűrös, mert a kérdés úgy szólt, hogy legközelebbre mit hozzak; a felsorolt opciók mindegyikét szándékoztam publikálni valamikor, csak nem tudtam, hogy melyikre vagytok a legkíváncsibbak. Ez lett volna a szavazás lényege. Mindegy, kivárom azt az öt napot, és akkor azt csinálom meg, amire a legtöbb szavazat érkezett. Ha holtverseny van, legfeljebb eldöntöm, hogy melyik az, amit szerintem jobban meg tudnék írni, vagy melyik az, amit én legszívesebben írnék.
Mit is akartam még..? Megvan. Van egy szám, ami az egyik kedvenc sorozatomban hangzik fel, és már akkor is elragadott, amikor először hallottam, a szövegét sem tudva. Most, hogy a dalszövegét álmomból felébresztve is hibátlanul eldarálnám, gondolkodás nélkül, elhatároztam, hogy valamikor a közeljövőben le fogom fordítani nektek (közeljövőt mondok, pedig lehet, hogy a jövő hónap végére se jön össze, haha). Persze, ha a szavazás szerint más kerül a lista elejére, akkor sorrend szerint haladok - először azt, amire a legtöbben, aztán, amire második legtöbben szavaztak, rakom ki, és így tovább. Tehát a dalszövegre előbb-utóbb mindenképp sor kerül, akkor is, ha senkit nem érdekel. Muhaha. :)
Többet nem pofázok, mert úgysem olvassa végig senki. Ha valakinek olyan kérdése van, amit feltétlenül fel akar tenni, az felteszi; aki meg lusta kérdezni, annak úgysem számít a dolog annyira, hogy foglalkozzak vele. Frak, ez aztán érthető lett.
Ciao :)

2015. augusztus 24., hétfő

Nő karakterek

Szerintem mindenki tudja már rólam - de, aki nem, annak most az arcába tolom: -, hogy rettenetesen fel tud húzni, amikor a nyolcvanadik ugyanolyan főszereplővel operáló blogot kell látnom. Mindegy, hogy az Violetta, Ariana vagy Selena, esetleg Palvin Barbi, mert rettenetesen kiakaszt. A lány/nő karakterek, akiket hoztam nektek, talán nem mindenki számára ismeretlenek - á, kit áltatok, rajtam kívül a környéken senki nem ismeri a BSG-t például... -, de nem is átlagosak, ugyanakkor épp olyan könnyedén alkalmazhatók a blogodra, mint akármelyik tucatmodell. Talán nincs róluk annyi kép vagy gif, mint a fent felsoroltakról, de hé, senki nem szabja meg, hogy hány tonna képet akarsz a blogodban feltüntetni az adott szereplőről. Kommentben írjátok meg, hogy legközelebb milyen karaktereket szeretnétek látni.


Caitriona Balfe

Katee Sackhoff

Mary McDonnell

Lotte Verbeek

Hannah New

Jessica Parker Kennedy

Cansu Dere

Sedef Avci

Katheryn Winnick

Gaia Weiss

Evangeline Lilly

Liv Tyler

Nathalie Emmanuel

Maisie Williams

Ha hasznosnak találtátok a cikket, és szeretnétek még több hasonlót látni, csak pipáljatok vagy írjátok meg kommentben. Ha személyre szabott, bizonyos tulajdonságokkal rendelkező karaktereket szeretnétek, a chat nyitva áll előttetek, de kommentben is megírhatjátok. Ciao! :)

2015. augusztus 12., szerda

Steffy blogja

Némi változás/fejlesztés történt mind a kinézet, mind a tartalom értékelésén, és - remélem - ezzel kicsit komolyabb irányba mozdult a kritika színvonala, pontossága. Steffy-nek üzenném, hogy ne ijedj meg a rettenetesen komoly pontozástól meg az új pontoktól; ha valami változtatást eszközölök, vezetek be a kritikákban, az első olyan alany, aki az új rendszer szerint kapja a kritikáját, nem szerencsétlennek számít - ismét csak remélem -, hanem inkább büszke lehet, hogy ő komolyabb, hasznosabb kritikát kapott, mint a többiek. (A többiek, akiknek üzenem: ne sértődjetek meg azon, hogy ti nem ilyen felépítésű kritikát kaptatok; ha mégis ellenérzés támad bennetek irántam emiatt, akkor inkább kérjetek még egy kritikát a blogotokról, amit már ebben a formában írok meg.)
Vágjunk bele!


Szerzője: Steffy

A kinézet
1. A fejléc. Még sosem találkoztam hasonlóval. Összezavart. Igen, a történetedet tündérmesének is lehetne nevezni, mert bizonyos értelemben az, ezért a rózsaszínben pompázó fejléc alapelvárásnak számítana - ha egyébként nem két ilyen komoly problémával küzdő főszereplőd lenne, akikhez egyáltalán nem illik ez a szín. James tolvaj, egy "mocskos, körözött bűnöző", és az ország népe megtagadja, míg Ragni az élete első tizennyolc évét bezárva volt kénytelen tölteni azért, mert különlegesebb, mint a többiek. Nem tudom, ki hogy van vele, de ezek inkább letaglózóan szomorú, kétségbeejtő sorsok, és egyáltalán nem a tündérmesék rózsaszín-felhős idilljeit mutatják be (ami nem baj, mert ki mondta, hogy minden történetnek egyetlen egy bizonyos műfajba beskatulyázott tucatdologonak kell lennie?), hanem inkább a katasztrófát és a reménytelenséget, amihez meg a fekete szín dukálna, vagy legalább egy szürke. De a fejléc és a blog színéből arra következtetek, hogy happy endet tervezel, ami elfogadhatóvá teszi a rózsaszínt is. A fejléc, meg kell mondjam, szerintem gyönyörű, pedig nem vagyok oda kimondottan a rózsaszínért (sőt, valljuk be, ki nem állhatom), de ez a tökéletesen összehangolt színkavalkád, a rózsák, a tükör, a csillár, a lépcső, a ház és persze a két főszereplő csodásan beillesztett képe teljes mértékben elnyerte a tetszésemet. A cím szépen van ráírva, illik oda, olvasható, megfelelő méretű és jó helyre tetted. Először tisztára úgy tűnt, mintha a fejlécet körülvevő háttér is a fejléchez tartozna, de aztán kikísérleteztem a dolgot azzal, hogy lementettem a fejlécet, és láttam, hogy az valójában csak a fejléchez rendelt, különálló háttér. Ami nem mellesleg tökéletesen illik oda. Összességében... Hülye lennék azt mondani, hogy nem találok rá szavakat, mert az eddigi majdnem 250, a fejlécről írt szó az ellenkezőjét mutatja, de őszintén lenyűgözött a fejléced. Túl rikítónak, túl zsúfoltnak kéne találnom az összehatást így, a hátterével együtt, mégsem találom annak, és nem tudnám megmondani, miért van ez. Sehonnan sem derült ki, hogy a te munkád-e a fejléc, mindenesetre gratulálok! (6/6)
2. A háttér. Csodás. Mivel az egész blog lila és rózsaszín árnyalatokból áll, természetesen ez is - és tökéletesen eltaláltad, akkor is, ha a design nem a te munkád. Tökéletes lenne, ha nem szúrta volna a szememet az, hogy csak 'nincs mozaik'-ra állítottad, ezért csak egyszer szerepel, utána egyszerű lila lesz a cikornyás szőnyegmintából. Miért? Igen, a fejléc háttere pompázatos, és nem értek a kódokhoz, de elképzelhető, hogy épp a fejléc elkülönített háttere miatt nem tudtad megoldani, hogy a blog háttere mozaikos legyen, de szerintem csak figyelmetlenségből lett ilyen. Először azt hittem, hogy direkt ilyen, és csak a jobboldali modulsáv utolsó eleméig tart, de láttam, hogy már a feliratkozós modul aljánál vége szakad. Alig tűnt fel, de amikor már igen, igazán zavaró lett, pedig csak egyetlen kattintásba kerül a megoldása. Azért megadom a maximális pontot, mert a fejléc háttere mindent visz. (2/2)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Természetesen ez is gyönyörű, nem is tudom megfogalmazni, milyen árnyalatban tündököl. És ez tőlem hatalmas elismerés, mert attól függetlenül, hogy a lila mélyebb, sötétebb árnyalataiért odavagyok, a rózsaszínt minden formában elutasítom, a te blogodon mégis gyönyörűnek találom. Nem tudom, hogy csináltad, de nagyon megnyerő a blogod külseje. A háttereket tökéletesen eltaláltad, mást nem tudok rá mondani. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus. Egyszerű, de nagyszerű - olvasható, de nem túl szerény, nem váltogatod, és szuperül illik mind a blog egészéhez, mind a blog hangulatához, mind a bejegyzések és a modulok hátteréhez is. (3/3)
5. A modulok. Üdítő változatosságnak számított látnom, hogy milyen kevés van, és ettől milyen kellemes, nyugodt lett a blogod - nem zsúfolt, mint a többieké, akiknek nyolcvanféle modul kell, hogy teljességérzetük legyen. Egészen pontosan kilenc modul! Le a kalappal. Az oldalak modul fehér, és ez az egyetlen, ami nem rózsaszínes vagy lilás a blogon, mégis, ahelyett, hogy zavarna, valahogy még tetszik is. És a fejlécedben is van néhol fehér, szóval illik oda. Egyedül az zavaró, hogy kevesebb oldalad van, mint ami kiférhetne a vízszintes menüsávba - de, ha csinálnál még másik oldalt (amire egyébként nincs szükség, csak opcióként sorolom) vagy középre állítanád a mostaniakat, akkor ezzel sem lenne további probléma. A fülszövegről majd a tartalom-résznél bővebben, a könyvborítóról majd az újonnan létrehozott hatos pontban. Az olvasók és a chat elengedhetetlen, nincs hozzáfűznivalóm, csak annyi, hogy még a chat színeit is tökéletesen eltaláltad.
Szokatlan volt nem kevesebb, mint négy modult találni a láblécben, mert, úgy emlékszem, még sehol máshol nem láttam hasonló elrendezést, de ezt közel sem úgy értem, hogy rossz így! Amikor megláttam, hogy a profilodat ide tetted be, azt hittem, hogy két bloggerinás modult csináltál, tekintve, hogy az egyik oldalad is a 'bloggerina' címet kapta, de látom, hogy a kettő két teljesen különböző dolog, és mindkettő szükséges oda, ahol van. A népszerű bejegyzések modult én eltávolítanám, de tudom, hogy akkor az így tökéletes összhangban lévő, négy modul ott lent összeomlana és furcsán nézne ki, ezért gondolom, hogy te mégis direkt akartad oda. A tartalomjegyzék szükségszerű, de az általad levélkéknek elnevezett címkéknél már a szemöldökömet ráncoltam. Nem láttam sok értelmét a dolognak - a címkékre én mindig úgy gondoltam, hogy legfeljebb egy kritikákkal és designnal foglalkozó blogon lenne szükség ilyesmire, de még ott is ki lehet bírni nélküle; történetes blogon nem tudom, mit keres. De ha már ott van, demonstrálom, mi a bajom vele. A #Friss, a #James és Ragni és a #Szökevények automatikusan odakerül minden bejegyzéshez, mivel minden új bejegyzés frissnek számít, és mindegyik a címhez, tehát a történethez kapcsolódik, ha jól gondolom (kivéve, amikor esetleg bejelentést teszel, de azt meg úgyis látni fogja mindenki címke nélkül is). Az #írás-ra ugyanez vonatkozik - amíg egyetlen gépelt szó is lesz a bejegyzésben, ez a hashtag illik rá - de akkor meg miért kéne neki megkülönböztető szerepet szánni? A #fejezet a prológuson kívül mindegyikre rákerül, és csak fölösleges időpocsékolás lenne a jövőben minden fejezethez berakni ezt a külön címkét emiatt. A #saját! a könyvborítón kerül szintén mindegyiken rajta van, ugyanez a fölöslegesség. A #lexikon és a #rajz szintén fölös, de a #Mi lenne, ha... a kedvencem. Azon annyit nevettem! Mármint nem gúnyosan, hanem azon a meggondoláson, aminek következtében képes voltál ilyen címkét is csinálni. Igen, ezt arra értetted, hogy könyvként ilyen lenne, de könyörgöm. A #Nem fejezet-nél ugyanez, khm. A #Prológus-ra már nem tudom, mit szóljak, mert arra is csak egyszer lesz szükség a blogon, szóval... A #design abszolút értelmetlen, mivel a könyvborító még mindig nem a design része, legfeljebb egy kis extra. Az #izé és a #könyvborító haláli... Ne haragudj, de a címkék tényleg fölöslegesek. Ja, aki rendszerető, annak lehet, hogy kellenek, de jelenleg még tényleg röhejesek, tekintve, hogy van egy prológusod, három fejezeted meg egy könyvborítód... Legfeljebb akkor, mikor már tényleg eligazítás kell az olvasóidnak, és amikor már nem lehet az oldal aljára görgetve megtalálni az összes eddigi tartalmat az oldalon.
Ha a láblécről eltüntetnéd a "Sokat nézett"-et és a "Levélkék"-et, szerintem tökéletes lenne úgy is. Ha ragaszkodsz hozzájuk, akkor is elég majd mindkettő akkor, ha már nem csak egy hónapja tevékenykedsz a blogon. Te jó ég, most látom, mennyit papoltam már csak a modulokról... Hát, tényleg különleges blogod van. (12/9)
6. Ötletesség, egyediség + könyvborító, stb. A kinézeted igazán, tagadhatatlanul egyedi. Lehet, hogy csak én vagyok műveletlen, de még sosem láttam olyat, hogy a fejlécnek külön, a blog rendes hátterétől elválasztott háttere lett volna, és ez is egy újabb ötletességi vagy egyediségi előrelépés, nem is tudom eldönteni, melyik inkább. A könyvborítód lélegzetelállítóan szép, és elállt a szavam, mikor megláttam! Én mindig is tehetségtelen voltam az ilyesmiben, szóval külön elámulok, mikor egy-egy hasonló művet látok, hát még, amikor az olyan igényes és kidolgozott, mint a tiéd. (5/5)
7. Az összhatás. Kár, hogy nem mértem az időt, amíg a kritikád eddigi részét írtam, és nem is értem magam, miért vagyok ilyen részletes a te blogod esetében, mikor pár eddigi kritikámban minden szót keresgélnem kellett, és erőlködnöm, hogy legalább pár sort összehozzak egy-egy kinézetes alpontról, de... nem tudom, a te blogod esetében valahogy annyi mindenről lehet írni, véleményt alkotni! Még akkor is, amikor épp a címkéidet szidtam 300 szóban. Az ennyire jó blogokkal öröm foglalkozni, sajnálom, nem tehetek róla! :D Összességében a blogodra jó ránézni, csodás érzés időzni rajta; mintha egy tágas, kellemes hangulatú, rózsaszínű szobában heverészne az ember egy lila ágyneműjű, pihe-puha ágyikón, miközben érzelmes zenéket hallgat (mint én a kritikád írása alatt, haha; nem tudom, valamiért ez jött szembe a YouTube-on, nem azért hallgatom, hogy érzelegjek a kritikádban, vagy valami xD). Ha hagynám az előítéletes emberi természetemet kibontakozni, akkor a kinézete alapján a blogodat elkönyvelném egy gyerekmesének, pedig, ha szívesen olvasnám is a gyerekemnek ezt esti meseként (és élvezné is a gyerek szerintem :D), akkor sem azért, mert gyerekes vagy ostoba. Igen, egy mese, mesés világban, és a prológusban született kislány, Ragni is egy tündérre emlékeztet a csodás, mesés képességeivel, amelyekkel megmenti az állatokat - de, végtére is, biztosan tudtad, hogy ez mesés hatást kelt, amikor megírtad. És igenis, meg merem kockáztatni, hogy nagyszerű munkát végeztél! (5/5)

A kinézet összesen: 35/32 Gratulálok! :)


A tartalom
1. A cím. Még sosem találkoztam hasonlóval, ami persze nem jelenti azt, hogy nincs is hasonló, de akkor is egyedinek találtam, hogy a két főszereplő nevéből és a közös vonásukból - abból, hogy mindketten szökevények bizonyos szempontból - tevődik össze ez az ötletes, lényegre törő, megnyerő cím. Szép, könnyű megjegyezni, és a történethez is tökéletesen passzol. Nem túl hosszú, de nem is túl rövid. Egy rossz szavam sem lehet rá. (6/6)
2. A fülszöveg. Kimondhatatlanul, lenyűgözően nagyszerű! Még sosem találkoztam hasonlóval. A fekete-fehér mozgókép arra enged következtetni, amit már említettem - hogy hiába a rózsaszín tündérmese-cukormáz, ez egy igenis komoly történet, még akkor is, ha a mesés, humoros álca mögött húzódik. Már akkor, amikor elolvastam, hihetetlenül megfogott, nem tudom, hogy csináltad, hiszen olyan egyszerűen van megfogalmazva, és mégis annyira magával ragadott! A két főszereplő szemszögéből írt részben egy darab hibát nem találtam, de a vége felé már azért akadt pár, amit pirossal jelöltem: "James, a körözött bűnöző és Ragni, a palotába zárt királylány története. Az egyikük mindent látott, a másik pedig szinte semmit. Utazz velünk és barangold be Caelestis gyönyörű tájait két szökevénnyel! Vajon Ragni megismeri a világot? Jamest utoléri a törvény? Ez egy történet. Az ő történetük." A végét azért húztam át, mert egyrészt teljesen felesleges és értelmetlen szóismétlés van benne, másrészt már az idézett részlet első mondatában közölted, hogy kiknek a története ez. Szerintem a fülszöveg csodálatosságáról szóló áradozásomat itt abbahagyom, mielőtt nyáladzásnak kezdene tűnni (vagy lehet, hogy már most is annak tűnik, aú)... (5/4) (a pontlevonás csak a pirossal jelölt, apróbb hibák miatt, egyébként tényleg lélegzetelállító)
3. Az oldalak. Lássuk, a főoldalon kívül van itt neked három, azaz három, és abból egy egyelőre üres (gondolom, egyelőre, elvégre nem hoztad volna létre, ha nem szándékoznád megcsinálni a karakteres részt, és oda is írtad, hogy hamarosan). A bloggerina-oldalhoz nincs hozzáfűznivalóm, csak annyi, hogy rettenetesen irigyellek, ha olyan jól rajzolsz, hogy a történetedhez a saját illusztrációidat akarod elkészíteni! (Jómagam egy pálcikaemberrel is nehezen birkózom meg, az eredmény pedig kimondhatatlanul röhejes lesz, hogy finom szavakkal éljek. Pedig oviban imádtam rajzolni, és egész nap azt is csináltam, szóval nem értem, hova párolgott el a minimális tehetségem hozzá.) A fejezetekhez szépen belinkelgetted a prológust meg az eddigi részeket, és még egy csodás gifet is beszúrtál az elejére, szóval egyetlen szavam sem lehet. (4/4)
4. A prológus. Tegnap beleolvastam a még átdolgozatlan, kijavítatlan változatba, és elkámpicsorodtam, mert azt gondoltam, mennyivel jobban is meglehetne ezt írni, és tessék, látom, hogy pont tegnap, valamikor azután, hogy először benéztem a blogodra, átírtad, és az eredmény káprázatos lett!
Kezdjük is. A kép az elején nagyon-nagyon elnyerte a tetszésemet, és megjegyzem, nagyon tetszik az a megoldás, hogy a prológus és a fejezetek elé is mindig teszel egy-egy szép képet/gifet. A bevezetőd tökéletes hosszúságú, egyáltalán nem baj, hogy rövid, hiszen nem azért prológus, hogy rendes fejezet-hossza legyen. Az alaphelyzet, ha nem is túl egyedi, mindenesetre nem mindennapi, és nemhogy továbbfejlesztetted, de csodásan is írtad meg. Figyelemfelkeltő, különleges és érdekes. Igen, mese-beütése van, de az még mindig sokkal jobb, mint azok a történetek, amelyek próbálnak komolynak látszani, de inkább röhejesek lesznek ettől az erőlködéstől. A néhol talált hibákra majd a helyesírás-pontban térek vissza, a többi apróságra pedig a többi pontban - mert igen, mint mondtam, bevezettem pár újítást.
Összességében ehhez is csak gratulálni tudok neked. (5/5)
5. A történet. A 'mesés' szó jutott róla először eszembe. Meg az Aranyhaj. Olvastam a kedvenc filmjeid között, és már meg is találtam a magyarázatot arra, hogy mégis miért rémlenek nekem az egész alapsztori eseményei és párbeszédei... Hát, mert az Aranyhaj ihlette őket. És ezen a ponton már teljesen biztos lettem benne, hogy minden sértés nélkül kijelenthetem: ez egy mese. A leírások, a párbeszédek, a karakterek, a stílus, a fogalmazás, a helyesírás, a szókincs, a történetvezetés külön pontba tartozik, és azokról is bőven van mit írnom... Ezt nem tudom, hogy mondjam finomabban, úgyhogy jobb, ha túlesek rajta: eléggé zavaró, hogy szinte minden az Aranyhaj-ból van, vagy teljesen ugyanúgy, vagy egy kicsit átírva. Csak itt a lexikont használják serpenyőnek, és a ló neve nem Maximus, hanem Calea, de őt is lehet almával manipulálni. Háát... Alapjáraton én is szoktam lenyúlni ötleteket, de ennyire láthatóan vagy nem jutott még eszembe, vagy nem mertem. Összezavartál azzal kapcsolatban, hogy hogyan pontozzak. Az alapötlet nagyrészt nem is a tiéd, (10/3), a kivitelezését meg szintén csak átalakítottad (már ahol) az eredetihez képest. (10/5)
6. Leírások, karakterek, párbeszédek. Ugye itt a 15 pont abból tevődik össze, hogy a felsorolt három szempontra lehet ötöt-ötöt-ötöt kapni. A karaktereket szerintem kapásból kihúzom - James = Nyálas Eugén, Ragni = Aranyhaj, utóbbi csak egy hihetetlenül kicsit más előtörténettel, és még az sem valami kidolgozott. Ragni pölö lenyilaz néhány őrt, amikor kiszöknek a palotából - annak ellenére, hogy tizennyolc évét egy kastélyban töltötte, és jó, mondjuk, hogy gyakorolta a célbalövést meg a fegyverforgatást, de ilyen rohadt nyugodtan egy reális karakter nem tudná lábon-/karon lőni a saját apja embereit. De ez már inkább a hitelességhez tartozna igazából.
A párbeszédeket is a filmből nyúltad le nagyrészt, de a néha egyedi, saját fordulataidnak köszönhetően azért itt van pár, amit te találtál ki. Igen, a párbeszédek viccesek, de ez nem a te érdemed. Leírások... A prológusban ez kimerül annyiban, hogy leírod, hogy néz ki a kis Ragni, az első fejezetben pedig van az, hogy "Alattam a Tis folyó sötétkék vize mosta a híd tartóállványait, az alsó részeken a boltíveket belepte a moha", "felszaladtam a növénymotívumokkal díszített, krémszínűre festett kőhíd tetejére", "Előttem magasodott Caelestis gyönyörű, sötétkék tetejű tornyokkal teletűzdelt vára. A külső várfalon kék színű lóalakos zászlók, a falak előtt őrök szobroztak. Az apró házak", "egy összetúrt, selyemágyneművel lefedett ágy, egy összefestett asztal, két szék, egy szintén telemázolt szekrény és egy tükör. A falakon mindenféle freskók", meg annyi, hogy a lexikon vaskos, és megint a lány kinézete, plusz az, hogy "már nem az előző, lila, földig érő ruha volt rajta, hanem egy térd alá érő krémszínű és zöld darab". A második és a harmadik fejezet az elsőhöz hasonló mértékben tartalmaz leírásokat. Igen, a fejezeteid nem hosszúak, és annyira nincs is nagy szükség leírásokra, de ennél azért többet is bele tudtál volna írni. (5/2) (5/0) (5/3)
7. Stílus, fogalmazás. Nincs vele semmi baj. Különösebb hibákat nem találtam, de azokat is a helyesírásnál taglalom majd, a stílusod pedig meggyőző, de nem különleges. A dolgokat tömören, lényegre törően írod le, véletlenül sem bocsátkozol részletezésbe vagy időhúzásba, hogy hosszabb legyen a fejezet. A fejezeteid hossza pont jó, nincs, amibe beleköthetnék ezzel kapcsolatban. Egyébként ezzel a ponttal nincs semmi problémád, szóval csak így tovább! (5/5)
8. A helyesírás, szókincs. A szókincseddel nem is lenne baj, de néhol találtam vesszőhibákat meg hasonlókat. Azt javasolnám, hogy olvasd át az egész blogodat tüzetesen - nincs sok bejegyzés eddig, szóval nem okozhat gondot -, és javítsd ki ezeket! Nem fogom egyesével kikeresni és elemezni őket, mint először akartam, mert már így is rettenetesen hosszú a kritika, és már így is úgy tűnik, mintha kivételeznék veled. (5/4)
9. Hitelesség, történetvezetés. A mesék öröklött tulajdonsága, hogy mindenfajta logikának ellentmondanak, de ez biztos csak azért van, mert túl kritikus szemmel nézem az ilyesmit - már a Hamupipőke bakijaitól is az agyhúgykő kerülgetett, de a te történeted ezt sajnálatos módon új fokozatra fejlesztette. A történetvezetéseddel még nem is lenne különösebb baj, tényleg (na jó, azért egy kicsit te is elsietted néhol az eseményeket, és magától értetődőnek tüntettél fel olyan dolgokat, amik egy reális történetben hosszas gondolkodást igényelnének az adott karakter részéről - példának okáért, James percek alatt belemegy, hogy ki tudja, mennyi idejét rááldozza Ragni körbevezetésére a világban, mikor igazából semmi közük egymáshoz, és nem, ezt nem teszi semmissé az, hogy választania kellett a szabadsága és e között, mert akkor is vacillálnia kellett volna ezen, és nem tette! -, de ez talán azért van így, mert az Aranyhajban is így történt), de a hitelesség...
Oké, próbáltam úgy megközelíteni a dolgot, hogy ez egy MESE. Biztos az a baj, hogy régen olvastam utoljára mesét, vagy én nem t'om, de egyes dolgok iszonyatosan, kimondhatatlanul fájtak. Példának okáért, amit már mondtam Ragni karakterének kapcsán: ki sem mozdult még az otthonából, de fapofával emberekre lövöldözik. De legalább nem a hajával támasztja fel a halottakat (igen, tudom, hogy az Aranyhajban a csaj haja csak fiatalított, nem feltámasztott). Aztán, pont a prológus végén... SENKI NEM VETTE ÉSZRE, MIKOR A FÉLTETT KORONÁZÁSI EREKLYÉKNEK LÁBA KÉLT. Hoooogy mi van? Jól értettem? Senki... nem vette észre... hogy a FÉLTETT... KORONÁZÁSI... ereklyéknek lába kélt? WTF? Bocs, de ez nagyon fájt. A koronázási ékszerekről beszélünk. Jó, tegyük fel, hogy James tényleg a valaha volt legeslegeslegügyesebb tolvaj széles e világon. Mi az, hogy senki nem vette észre? Mind a százmilliárd őr aludt akkor, vagy hogyan? Ugyan, kérlek. Ez már a Disney-mesében is halálosan elcsépelt momentum volt.
Térjünk át az első fejezetre, amit a mi James-Eugén-unk szemszögéből olvashatunk. Aszongya, "Utálok az erdőben éjszakázni, főleg ha a királyi udvar katonái üldöznek". Mi tagadás, kedves James, én is utálnék az erdőben éjszakázni, akkor meg pláne-pláne, ha még üldöznének is, akkor meg főleg, ha pont a királyi udvar katonái... Bocs, nagyon szeretem az iróniát, ezt nem bírtam kihagyni. Aztán mégis sikerült elaludnia. Kééérlek, én tudok aludni atomrobbanás mellett is, de az a hangról szól, a félelem meg a félelemről, attól viszont rohadt nehéz elaludni - szerencsésnek mondhatod magad, ha reggelig sikerül egyáltalán. És még az erdőben is ráadásul. De, ha te mondod...
Harmadszor is végig kéne futnom az egészen, ha minden ilyen apró-cseprő borzalmat ki akarnék figurázni, de már nincs hozzá kedvem, és szerintem te is érted a lényeget. A lopást senki nem szereti, de a hiteltelenségen legalább lehet nevetni. (5/0)
10. Ötletesség, egyediség + trailer, függelék, stb. Trailer (talán még) nincs, de ezzel semmi gondom. Az ötletesség és az egyediség kérdésére pedig szerintem valahol te is érzed a választ, és biztosan tisztában voltál ezekkel már akkor is, amikor megrendelted a kritikát. Oké, elismerem hozzáadtál pár sajátnak mondható elemet is az előtörténethez meg úgy a sztorihoz egyáltalán, de egy Aranyhaj-másolatot én nem tudok egyediség szerint értékelni - legalábbis nem kíméletesen. (5/1) (mert egy-két saját motívumod tényleg belekerült, még akkor is, ha azok is csupán az eredeti, Aranyhajas verzió átiratai - az átvariáláshoz is kell némi fantázia)

A tartalom összesen: 75/42 Azért a felénél több, szóval fel a fejjel, és sok sikert! :)


A kritikában leírtakat nem sértésnek, hanem építőnek szántam, remélem, nem bántottalak meg velük. Csak, gondolom, őszinte kritikát rendeltél, és azt írtam. :) Semmilyen bántó szándék nem vezérelt, mikor leírtam.
Ciao!

2015. augusztus 11., kedd

Ki is az a Mary Sue?

Íme, megérkeztem a legelső cikk-fordításommal a blogon, méghozzá a What is a Mary Sue? című, igen nagyszerű cikkel, amelynek témájáról Pannának és nekem is elég határozott véleményünk van, épp ezért nem csupán lefordítottam a szöveget, hanem meg is toldottam a saját tapasztalatimmal, és el is vettem belőle azok szerint, és így a végére meglehetősen szabados lett. A fordítás, fogjuk rá, hogy Panna és az én fele-fele arányú munkánk, de szerintem neki több munkája van benne, mint nekem. (Remélem, nem látja meg, hogy ezt ideírtam, mert képes, és kitörli.)
Egyébként a kritikarendelésemről nem feledkeztem el, nagyon is tudok a dologról, és ígérem, minél előbb hozom - de azért annyival előbb nem, hogy a minőség rovására menjen, remélem.

Tehát, kicsoda Mary Sue?

Mary Sue az a szereplő, akit (érdemtelenül) mindenki szeret, tisztel és akinek mindig minden sikerül.
Jellemzően kezdők hibája. Általában nőnemű, de férfi Mary Sue is akad (ezt néha Gary Stu névvel emlegetik). Nemtől függetlenül az a fő jellemzője, hogy csak jelentéktelen kihívásokkal, nehézségekkel illetve hátrányokkal szembesül. A mások számára komoly, sőt akár áthághatatlan problémák soha nem jelentenek komoly gondot egy Mary Sue számára, sőt néha már-már úgy látszik, hogy az univerzum egész felépítése megtörik, hogy neki minden simán mehessen. Példának okáért:
  •  Azok a karakterek, akik egyébként mogorvák vagy ellenségesek, azonnal érzékelik Mary Sue isteni jóságát és nemmindennapiságát, és miatta nagyon gyorsan megjavulnak, megváltoznak.
  •  Senki nem gyanakszik egy Mary Sue-ra, pláne nem azok a karakterek, akik tudják magukról, hogy olyan ellenségeik vannak, akik holtan akarják őket látni, vagy akiknek olyan tárgy vagy tudás van a birtokukban, aminek nem, nem és nem szabad rossz kezekbe kerülnie. Mary Sue ugyanúgy lehetne kém vagy az ellenség bérence, mint akármelyik másik karakter, de senki nem tesz semmilyen óvintézkedést az ellen, hogy ellopjon valamit, megöljön valakit vagy kényes információkat tudjon meg, sőt: gyakran maguk árulják el a kényes információkat Mary Sue-nak. Talán kapásból bele is szeretnek.
  • A Mary Sue-k ellenségei és riválisai soha nem jelentenek komoly fenyegetést, és mindig gyorsan legyőzik őket. Mary Sue ellenségei tulajdonképpen szalmabábok és papírtigrisek is lehetnének.
  • Gyakorlatilag nincsen családja, illetve nincsenek barátai, így minden idejét olyan karakterekkel töltheti, akikkel tényleg szeretne együtt lógni - és akiknek mindig tengernyi idejük van arra, hogy vele lehessenek.
  • Úgy általában minden karakter hihetetlenül el van bűvölve a Mary Sue-tól, gyakran a mániákusságig.
  • Azoknak a dolgoknak, amiknek komoly nehézségeknek kéne lenniük, nincs valószerű hatásuk a karakterre vagy az életére. Az érzelmi traumák eltűnnek, hogy az írónak kényelmes legyen. Bármi, ami a valóságban traumát okozna, semmilyen hatással nincs a Mary Sue-ra. Akkor is gyönyörű, ha addig egy nincstelen paraszt életét élte. Az örökös, megfeszített munkát végző Mary Sue gyakran elképesztően és mesterien ért egy összetett és bonyolult dologhoz, annak ellenére, hogy nem lehetett elég ideje és energiája ahhoz, hogy amatőr szinten elsajátítsa.
  • Lényegében a Mary Sue az író elkényeztetett kisállata: akármit is akar vagy van szüksége - legyen az tudás, tehetség, pénz, hírnév vagy szerető -, nevetségesen könnyen és gyorsan megkapja, gyakran rondán ellentmondva az előzőleg meghatározott szabályoknak. (Megj.: az, hogyha egy karakter minden eddig ismert alapelvet meghazudtoló felfedezést tesz vagy dolgot csinál, és ezzel alapjaiban rengeti meg a világot, nem feltétlenül rossz.  Addig a pontig, amíg az ember tudatosan és mint fordulópontot használja, és nem azért, hogy a karaktert kihúzza a csávából.)

Mary Sue-knak ritkán, vagy egyáltalán nem kell számolniuk semmilyen tettük következményeivel.
Példák:
  • Diákként Mary Sue inkább vad partikra jár, mint tanul, ez a jegyein valahogy mégsem látszik meg soha. Az, hogy mégis bejut a főiskolára vagy szerez egy jó munkát, sosem kérdéses - vagy soha nem is lesz szüksége rá, hogy egyáltalán főiskolára járjon vagy szerezzen egy jó munkát.
  • Mary Sue nyíltan szekálja Poppy May-t, aki régóta Billy Bob jó barátja. Billy Bob, aki Mary Sue-val csak két hete találkozott először, egyáltalán nem törődik azzal, hogy Mary Sue megbántotta a régi jó barátját, és ugyanúgy imádni fogja Mary Sue-t, mint addig tette - mert miért is ne szeretné?
  • Mary Sue begyújt némi robbanószert Poppy May konyhájában, hogy "megviccelje". Ezt Billy Bob nagyon viccesnek találja, és azt a nézetet vallja, hogy Poppy May "megérdemelte" - annak ellenére, hogy a kár jó pár száz ezer, ha nem millió forintra rúg, és Poppy May így is három munkát lát el egyszerre. Persze, rendőrségről illetve bírságról szó sem esik.
  • Tegyük fel, hogy Mary Sue egykor a Nagybetűs Gonosz leghűségesebb követője volt, de a történet kedvéért pártfordult egyet, átállt a hősökhöz. Ezután senki nem fogja figyelembe venni annak a lehetőségét, hogy Mary Sue esetleg még mindig a Nagybetűs Gonosz oldalán áll, és csak kémkedik neki.
  • Amíg a Nagybetűs Gonosz pártján állt, Mary Sue komoly kárt is okozott egyes karaktereknek, vagy olyanoknak, akik fontosak a többieknek. Mégis, ezek után mindent megbocsátanak neki, és senkinek, aki számít, nincs semmiféle ellenérzése vele szemben. Mary Sue-t soha semmiért nem vonták és vonják felelősségre, és a témát talán fel sem hozzák többet. Ha mégis, akkor azt negatív karakter teszi, és csak azért, hogy Mary Sue-t befeketítse.

Mary Sue-t nagyon gyakran azért alkotja meg az író, hogy az olvasók Mary Sue-t imádják, irigyeljék vagy szánják ahelyett, hogy együtt éreznének vele valaha is.
Ez alapvetően a "ki nem érdemelt tisztelet"-probléma egyik ága - az író mindenkitől elvárja, hogy lenyűgözőnek, csodálatra és tiszteletre méltónak tartsa a karakterét. (Az egyéniségről, egyediségről, a sokoldalú karakterekről már senki nem hallott, hát még olyan karakterekről, akik NEM kizárólag jók vagy rosszak - pedig a valóságban sem mindenki tökéletesen pozitív vagy épp menthetetlenül gonosz.) Ebben semmi új nincs - a puritán irodalom gyakran vonultatott fel "túl-jó-ehhez-a-bűnös-Földhöz"-hősnőket, akiket a puritán gyerekek példaképeinek szántak. 

Mary Sue nem csak a weben megtalálható amatőr írásokban vagy fanfiction-ökben fordul elő.
Hivatásos írók is alkottak már olyan elcsépelt karaktereket, mint a leglaikusabb bloggerek - vegyük példának a mindenki által ismert Bella Swan-t és Edward Cullen-t. Vagy ott van Anastasia Steele is, a valaha volt legbutább, példaképnek méltónak beállított romantikus-regény hősnő. Ez a pár karakter az élő példa rá, hogy attól, hogy valaki Mary Sue-t ír, még meggazdagodhat az írásból, de ettől függetlenül baromság azzal lefegyverezni akárkit is, hogy ha Meyernek megbocsátja az a rengeteg rajongó, akkor miért kell engem leszólni érte. Mary Sue-t írni szarvashiba, akár elkövették már mások, akár nem.

A Mary Sue-k nem egyszerűen azok a karakterek, akiket nem szeretsz, vagy hülyén megírt szerelmi történetek főhősei.
Amikor tényleg Mary-Sue-val találkozik az ember, akkor úgy érzi, hogy állandóan rá akarják erőszakolni azt, hogy a karakter milyen elképesztően fantasztikus, különleges, erkölcsös, erényes vagy egyszerűen A JÓ. Igaz, hogy felettébb gyakori, hogy a Mary Sue-k rosszul kidolgozott románcokba bonyolódnak (van egyébként egyáltalán olyan történetes blog, amiben nincs szó kettejük halhatatlan és örökkévaló szerelméről? A.), de nem minden ügyetlenül megírt románc szereplői Mary Sue-k. A Mary Sue-k azok, akik akár a nehézkedés törvényét is megtörik, ha ez kell ahhoz, hogy megkapják, amit akartak.

És nem is egyszerűen erős és/vagy tehetséges női karakterek.
Ha egy női karakter idegesít téged, tedd fel magadnak az egyszerű kérdést: akkor is ugyanilyen idegesítőnek találnám ezt a karaktert, ha férfi lenne? Ha a válasz nem, akkor talán az a karakter nem is egy Mary Sue.

Sőt: nem is azoknak a történeteknek  főhősei, amikben az író saját vágyait, fantazmagóriáit írja meg.
Az ilyesmivel önmagában semmi probléma nincs. A probléma akkor kezdődik, ha a vágyak beteljesítése az írás vagy a karakterek hihetőségének rovására történik (pl. amikor a főhőst annak ellenére is mindenki imádja, hogy gyakorlatilag semmit nem tesz értük vagy hogy nagyon bunkó velük), vagy unalmassá teszi a történetet (például egyáltalán nincs kérdés arról, hogy a főhősnek mit kell tennie vagy mit akar, vagy minden erőfeszítés nélkül eléri, megkapja azt).


És el ne felejtsem: TAK.
(Aki nem ismeri/ismerte a hajdani Dumaragu Simonját, annak: a TAK azt jelenti, tisztelet a kivételnek. Ezt szerintem fogom még használni a blogon.)

És most kivételesen élénk fangirling állapotban vagyok, és az angol-tilalmam ellenére is úgy fogok elköszönni, ahogy Harry Fucking-Perfect Styles.
All the love xx

2015. augusztus 3., hétfő

Netty blogja

A másik rendelés, amit szombaton kaptam. Ismét megjegyezném: ha esetleg elszámolok valamit, vagy igazságtalannak érzed a kritikát, ne habozz megírni! :) Ez nem csak ide vonatkozik, hanem mindenkire, aki kritikát kér!
Egyébként ez a tizedik kritikám, hey, tortát érdemlek. :D


Szerzője: Netty L. Nelson

A kinézet.
1. A fejléc. Igazán szuper lehetne, ha nem ordítana róla, hogy szélesebb blogsávhoz tervezték - vagy, ha nem is arra tervezték, legalábbis arra kellett volna. A rajta lévő modell egész alakja megnyúlt és hosszúkás ettől az összepréseléstől, ami nem tudom, miért történt. Pedig egyébként tényleg igényes lenne, és jó lenne ránézni. Minden jó rajta - a háttér, a cím, a lány szépen van odatéve, és a te esetedben még az idézetszerűségekkel is ki vagyok békülve, mivel magyarul írtad rá őket, ennélfogva nem lehet őket annyira elcseszni nyelvtanilag, mint ahogy azt az angol idézetekkel teszik mások. Elismerésem! Csak az összenyomódás miatt vontam le pontot. (6/5)
2. A háttér. Egyszerű zöld; a blogon domináló két szín, a narancssárga és a zöld egyike, amely színek egyébként igazán illenek a blogodhoz, jól eltaláltad, még akkor is, ha a design a deviantArt-ról van. (3/3)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Egy világosabb zöld, és igazán kellemes érzés ránézni. Igazán jól összehoztad, semmi baj nincs vele. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus. A megszokott fekete, és egyszerű típusú betűk. Ezen mit kritizáljak? (5/5)
5. A modulok. Végre valami, amiről tudok hosszasabban értekezni. A fülszövegről majd az erre kijelölt pontban; az ajánló jó ötlet volt, az oldalakat szépen összehoztad - főleg a szereplősnél mosolyogtatott meg, hogy milyen jól összehoztad a frappáns kis szövegeket az egyes karakterektől -, az információk jók, a Facebook-csoport, hiába nagy, nekem bejött azzal a focilabdával (ha az egy teljesen más labda, akkor is bejött; nem vagyok tisztában az ilyesmikkel, bevallom), a chat, a feliratkozók, a társoldal meg az archívum rendben. A versenyeket külön oldalra pakoltam volna be, míg a Facebook-od, askod linkjét és az e-mail címedet én a helyedben az információs dobozba tettem volna. A közreműködőkre és a cserékre nincs mit mondanom. Összességében szuperül összeszedted, egy rossz szavam sem lehet már. (12/10)
6. Az összhatás. A fejléc összenyomottságát leszámítva jó érzés a blogodon időzni, igazán jól megcsináltad. Nem tudom, mennyire tehet erről a dA-s design, és mennyit alakítottál az eredetin, mindenesetre elismerésem. (5/4)

A kinézet összesen: 33/29 Nagyon jó! Gratulálok! :)


A tartalom.
1. A cím. Egyszerűen nem találok elég dicsérő szót erre a szuper szójátékra. Le a kalappal! Illik a történethez, és még jópofa is. Azonkívül lényegre törő, egyszavas. (4/4)
2. A fülszöveg. A gif tök jó, a fülszöveg meg még annál is jobb. Figyelemfelkeltő, érdekes, egyedi, ahogy a történeted is. Tényleg nagyon jól megírtad! :) (5/5)
3. A prológus. Zavarban vagyok. Van prológusod, csak én nem találtam, vagy nincs is..? (nem pontozom, mivel nincs)
4. A történet. Már az alapötlet is egyedi és nagyszerű. A történet pedig izgalmas, szépen megfogalmazott, nagyszerű munka. Nem is tudom, mit mondhatnék még rá. Egyedi. Lehet, hogy nem is az, csak a sok tucat fanfiction olvasása után érzem így, de akkor is. Az alapötlet egyértelműen max. pontos, mert hasonlót még tényleg nem láttam sehol, és már az a tény is lendít az egészen, hogy nem a mindenütt megszokott London vagy New York szolgál a helyszínéül a történetnek. A kivitelezés dettó - én nem tudom, mit írhatnék még, vagy mibe köthetnék még bele. Ez egy igazi szórakoztató nyári olvasmány. Alapötlet: (10/10) Kivitelezés: (10/10)
5. A helyesírás, szókincs, fogalmazás. Sehol egy elgépelés, sehol egy vesszőhiba, sehol egy elrontott, értelmetlen összetett mondat - mi a franc? Jól van, már nekem elegem van abból, hogy kifogyok a kritizáló szavakból. xD (5/5)

A tartalom összesen: 34/34 Minden elismerésem! Gratulálok! :)


Az ilyen kritikákhoz ne szokjatok hozzá, mert máskor, ha jó bloggal van dolgom, akkor inkább a legapróbb hibákba is belekötök, mintsem csak jót írjak - de ebben épp legapróbbat sem találtam, sajnálom. Ciao! :)

Daisy blogja

Augusztus 1-jén nagy örömömre két kritikarendelést is kaptam; az egyiket olvashatjátok alább.
Zárójelesnek szánt megjegyzés: az ígért fordításokról eddig azért nem hallottatok, mert bizony ritka lusta természettel vagyok megátkozva, és egyenlőre csak rövidke percekig volt kedvem a fordítással foglalkozni. Ha kimondhatatlanul lassan is csupán, de biztosan érkezni fog majd a cikk, amit ígértem - komolyan, csak évek kérdése.


Szerzője: Daisy

A kinézet
1. A fejléc. Nem mondhatnám, hogy kifejezetten tetszik. Több dolog miatt sem: kezdetnek, a középső lányon nagyon látszik, hogy a haját nem sikerült tökéletesen kivágni, és ezért nagyon szögletesnek tetszik az egész megjelenése. Azonkívül sem őt, sem a többi karaktert nem homályosítottad el, így gyakorlatilag kiugranak az egyébként szép és igényes háttérből, ezzel idegen benyomást keltve; mintha nem tartoznának oda, és mégis ott kéne ácsorogniuk. Másodrészt, te is beleestél abba a hibába, hogy különösebb angoltudással nem rendelkező létedre fogtál hozzá, hogy idézetet biggyessz a fejlécedre. Mostanában több helyen is láttam ezt, és nem tudom felfogni, miért olyan nagy siker ez. Egyrészt: az az olvasód, aki nem tud angolul, akkor sem fogja érteni, ha a legegyszerűbben írod le. Másrészt: Ha nem tudsz tökéletesen angolul, akkor az első angolul tudó arra járó a hasát fogja majd a nevetéstől. Következtetés: az idézetezésnek akkor sincs sok értelme, ha helyesen csinálod. De ami a legjobban szúrja a szememet, az a cím betűszíne. Igen, az idézet utolsó szavát is ilyennel írtad; igen, elhiszem, hogy a lányokhoz még úgy-ahogy passzolna is, de a zöldeskék/nemtudomhogyanírjamle árnyalatú fejléchez doloken-ian nem. (Bocs, Elantris-t olvastam, átvettem a dula szavakat Galladon-tól.) A fejlécet magát valahogy túl világosnak találtam mind a blog, mind a bejegyzések hátteréhez, de ez sem lenne ilyen zavaró, ha nincs a narancssárga cím meg a kicsit sem átlátszó lányok rajta. (6/3)
2. A háttér. Nincs vele semmi probléma, kár, hogy nem passzol össze a fejléccel. Ahogy elnézem, mostanában már az egyszínű háttér a divat, ami kicsit sem baj, mivel a gyomorforgató, a bloghoz egyáltalán nem passzoló, pixeles képek után valóságos felüdülés az ilyen egyszínű, a bloghoz passzoló háttér. (3/3)
3. A bejegyzések és modulok háttere. Ez a kettő egy és ugyanaz, ami pompás, nem ütnek el egymástól, nem szúrják a szememet, szuper így. Nincs kifogásom. (2/2)
4. A betűszín, betűtípus. Előbbi fehér, ami egyszerű, de hatásos és nagyszerű, utóbbit pedig nem váltogatod bejegyzésenként, amiért hálát adok. (Hiába, amikor nincs mit leoltanom, szűkszavú leszek...) (5/5)
5. A modulok. Hű, hát ebből sok van. Az online-számlálót is beleszámolva, azt hiszem, tizenhárom. (Nem vagyok gyengeelméjű, csak, amikor ezt gépelem, épp negyed tíz van, és egész nap mindenfélére koncentráltam, ezért az agyam már eléggé letompult. Nem önsajnáltatásból mondom; csak tisztázni szerettem volna, hogy még tudok fejben számolni [remélem]. xD)
Az oldalak rendben vannak - a karakterekhez szép, rendezett képeid vannak; a fejezeteket szépen összegyűjtötted, akkor is, ha egyenlőre nincs valami sok; a prológus szükségszerű; a kritikáid pedig szépen szövegdobozokba vannak sorolva. Tényleg, mikor terjedt el ennyire, hogy a blogokra kikerülnek a kritikák? Ez már a negyedik blog mostanában, ahol ezt látom. A szavazásra nem tudom, mit mondjak - persze, az író az olvasóknak ír, és jó, hogy kikéred a véleményüket. A fülszöveg frappáns és figyelemfelkeltő. A chat és a rendszeres olvasók alap. Azzal már nem nagyon értettem egyet, hogy külön - méghozzá nem kevés helyet elfoglaló - modult hoztál létre annak, hogy a saját másik blogodat meg a társoldaladat hirdesd; én ezeket a helyedben egy külön oldalra tenném, mondjuk, 'Kapcsolódó blogok' vagy mit tudom én, milyen néven. Az információk rendben vannak és szükségesek, de a "vendégíró voltam"-ot is arra a külön oldalra tenném a másik blogoddal és a társoldaladdal együtt.
A kampánytáblát is minden szembejövő blogon látom mostanában, pedig nem is olyan rég még alig találkoztam vele; örülök! :) A cserék is rendben vannak, leszámítva, hogy kis képeket is láttatni engednek, ami eléggé összezavarja a listát, tekintve, hogy van, akinek a legújabb fejezetéhez épp nincs ilyenje. Lent pedig van ugye a profilod. Ha megcsinálod azt a külön oldalas dolgot meg a cseréknél leveszed a képeket, egy rossz szavam sem lehet már a modulsávra. :) (12/8)
6. Az összhatás. Nem is rossz! A fejléc rikítóságától eltekintve az egész úgy jó, ahogy van - még sorkizártra tenni sem felejtetted el a bejegyzéseket, márpedig egy sok blogról nem mondható el. Összességében kellemes érzés a blogodon időzni, elismerésem. :) (5/4)

A kinézet összesen: 33/25 Gratulálok, jó úton jársz! :)


A tartalom.
1. A cím. Nem tudom, azért-e, mert tényleg nagyon jó, vagy azért, mert imádom Christina Perri A Thousand Years című, számát, mindenesetre nagyon tetszik. Rövid, egyszerű, passzol a témához, és semmi baj vele. (4/4)
2. A fülszöveg. Igazán frappáns, figyelemfelkeltő, érdekes. Nem találtam benne hibát. Tényleg megfogott, ha ez alapján kéne döntenem, nem kizárt, hogy beleolvasnék a blogodba. (5/5)
3. A prológus. Érdekes. De végig nem tudtam eldönteni, hogy a szereplőket, akiket a karakter, akinek a szemszögéből írtad, említett, ismerném-e, ha ismerném a fanfictionöd alapjául szolgáló Originals-t (azt hiszem, jól írtam le, vagy nem?), vagy direkt soroltál fel egy halom karaktert, akit az olvasó még nem ismerhet. Mindegy, a prológusod megfelelő hosszúságú, hibátlan, sorkizárt, érdekes, figyelemfelkeltő, megrendítő és egyedi, amennyire meg tudtam állapítani. Azért nem szeretek olyan fanfiction-t olvasni, aminek nem ismerem az ihletőjét, mert nem tudom, hogy mennyire a te fantáziád adja a helyzetet, és mennyire használod fel az eredetit - mert ugye itt arról van szó, hogy egy saját karaktered szemszögéből írod meg a már meglévő sztorit. (5/5)
4. A történet. Azt hiszem, itt is ugyanúgy járok majd el, mint Sierra blogjának az esetében, ugyanis igazán nem ismerem az Originals-t (lehet, hogy ez ősemberség, de tényleg nem). A stílusod nagyon tetszik, szépen fogalmazol, bő a szókincsed, és pont megfelelő arányban használsz párbeszédeket és leírásokat. Néhol nekem kicsit zavaros a sztori, de lehet, hogy csak azért, mert túlbonyolítom, és mindenről azt feltételezem, hogy köze van az alapműhöz, amit nem ismerek.
Képtelen vagyok így pontozni, mert minden bizonnyal maximális számú pontot adnék, de lehet, hogy igazságtalan lenne, ha csak az Originals történéseit követed, és azért olyan jó az egész. Mindenesetre a stílusod tényleg lenyűgöző, elismerésem!
5. A helyesírás, szókincs, fogalmazás. Semmi gondod ezekkel, ezért nincs is mit mondanom. Csak így tovább! ;) (5/5)

A tartalom összesen: 19/19 Gratulálok! :)


 Sajnálom, hogy a tartalom-rész ilyen rövid lett - ahol nem tudtam mit kritizálni, ott azért, a történetnél meg nem tudtam volna igazságosan pontozni. Remélem, megérted. Sierra, akit bizonyára ismersz, mert a blogja a társoldalad, hasonló kritikát kapott, és nem akartam kivételezni. :)
Üdvözlettel: Nessa